Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
II. Az iskoláról, építésekről és javításokról
— 34 — lom nélkül soha nem nézhetjük; építéséről csaknem minden napon consultalodunk, de módját épen nem láthatjuk, mivel (ha meg kell vallanunk) mü vagyunk azok, quibus rés est augusta domi, kiket megnyomott az házi szükség és akadályoz a mások felett nehéz élet módja, mely hiteles lehet, vagy csak abból is, hogy az egész országban Tordán legdrágább a tűzifa, épületi fánkat egy szegig árran vesszük, a mi vizünket pénzen isszuk. E mellett három ecclesiasticus fundusunkban levő épületeink olly elsorvadásban vadnak, hogy csak egyiknek is nyugodalmasan hasznát nem vehetni és mindenik éppittetést vár, a melylyekre is mindegyütt capaxak nem vagyunk. Melyekhez képest mind a szükség kényszerit, mind a dolgok mivolta utat mutat arra, hogy nagy bizodalommal recurráljunk az egész unitárius statushoz, minden eklesiáinkhoz, remélvén, hogy Isten hatalmas ma is támasztani Abdiasokat, kik a próphéták fiaitól költségeket nem sajnálják, hatalmas felinditani a kegyes férfiakat és asszonyokat arra, hogy mint régen Elizeusnak, ma is a próphéták fiainak nyugodalmas szállást (scholát) kévánnyanak költségekkel ha nem épitteni, bár csak restaurálni. Méltó dolog is ez, mert a schola oly kútfő, mely ha kiszárad, ennek kára mindenekre elhat és akkor vesszük észre, mit vesztettünk el, és nevezetesen azok, kik gyermekeiket ezen scholában hozzák, kiket mü tartunk, magok e terhet ujjokkal se mozdítják, mely intertentiora mindazonáltal semmit sem kérünk, hanem csak az épittésre való szükségünket insinuáljuk, mivel különben ezen scholánkban épen nem lehet lakni. Ezen Schola nemcsak miénk, hanem publicum; a közjót pedig közönségesen illő segítenünk. Jól tudjuk: molestum verbum rogo. Kedvetlen beszéd, a mások jovát kérő beszéd, kivált azoknál, kik soha adakozáshoz nem szólittatták magokat. De ne tessék senkinek is alienum bonum, nem sokszor, hanem egész életében bár csak most az egyszer annyicskét szakasztani javaiból e szükségre, a mennyit legalább egy közönséges tordai gazda ember szokott adni minden esztendőnként, az itt levő schola megmaradására. Hiszem
