Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
VIII. A tanulók segélyezése, jutalmak
— 303 — mindig gondját képezte úgy a Statusnak, ekklézsiának, mint az egyeseknek. 1851 /2-ben még azt a határozatot hozták, hogy a mi pénz az astatiokból (templomajtóba állás), temetésekből és karácsonyi kantálásokból befoly, osztassék ki az egyenruhások és a főnök közt, a főnök két részt kapjon. De már 1857. jun. 9-én az Egyh. Főtanács határozatilag kimondotta, hogy a tordai ekklézsiában az iskola tagjai által eddig gyakorolt karácsonyi és böjti kantálások s templombeli úgynevezett adstatiok megszűnteiteknek. Legatiokba csak arra képes ifjak bocsáttassanak ki, az általuk elmondandó prédikácziót előre sorosan meg kell vizsgálni. L e g a t i o k. Rég időktől fogva gyakorlatban volt, hogy a felsőbb osztálybeliek közül, az arra alkalmasabbakat egyes patronusokhoz és ekklézsiákhoz az ünnepekre kiküidőtték, a kiket azután legátusoknak neveztek. Még a 19. században is az iskolák legátusai a patronusokat és patronákat minden sátoros ünnepen megkántálták.1 A legatioba járást inkább jövedelemszerzés miatt gyakorolták, de jó iskola volt ez bátorság, ügyesség és a szónoklásban való jártasság megszerzésére is. A tordai iskola ünnepi jóltevöinek, patronus urai- és aszszonyainak névsora a Matriculában. Először: Azon tekintetes patronus urak és úrnők nevei, a kik az évenkénti karácsony, husvét, pünkösd ünnepekre tordai diákokat fogadtak szónokoknak; 1761. április 18-án ezek voltak: Nagyságos P. Horváth Boldizsár, most a felséges erdélyi nagyfejedelemségben egyházi főgondnok, legfőbb kollector egy tordai diákot szokott fogadni és ad ennek 2 írt. 4 d. NB. mikor az a Nagyságos patronus meghalt, i i Magvető XXXIV. k. 140. 1.