Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
VIII. A tanulók segélyezése, jutalmak
— 301 digi fenntartói, a fejedelemségért 1658. utáni versengők alatt, a törökök és németek által annyira elpusztittattak volt, hogy ez iskolát csak a magok erejökön tovább fenntartani nem tudták. Ez időben két Horváth testvér élt: Kozma és Ferencz, a kiktől származtak a mai Horváthok mindnyájan. E két testvér már a tordai gimn. első rendű jóltevői közé tartozott, mert fenntartására évenként 30—40 frtot ajándékozott. 1710. febr. 8-án egy adomány levelet állítottak ki, melyben minden meglevő és ezután szerzendő majorság—földeik gabona- és bor-dézsmáját a kolozsvári és tordai unitár. gimnáziumok fenntartására ajándékozzák. Ez az adomány lett az 1716—18-ik nagy rázkódás után kolozsvári és tordai gimnáziamaink egyik legdusabb életforrása. E dézsmából 66 év alatt több mint 60,000 frt. értékű bor és gabona folyt be az iskolák részére. P. Horváth Ferencz végrendeletében is megemlékezett a kolozsvári és tordai gimnáziumokról, a mennyiben némely jószága jövedelmének harmadát azok segélyezésére hagyományozta, melyből mintegy 6000 véka gabona jött be.1 Minthogy ezelőtt még anno 1754-ben elvétetett a tordai unitárius scholában tanuló ifjak számára régi eleinktől város közönséges tetszésében conferált s az irt ideig biratott vásárokon eshető lignatio (piaczi favám), melyet a reformátusokkal együtt bírtak: azért az unitárius ekklézsia 1782-ben panaszt adott be a guberniumhoz. Erre a gubernium 1784-ben következő határozatot hozta: A mi a Tordán elveszett favámot illeti: minthogy az elvétel idejét a városi Tanács jelentéséből megtudni nem lehet, az pedig bizonyos, hogy ezen jog a r. katholikusoknak hatóságilag adatott át s ök azt jóhiszemüleg bírják: a panaszlók oda utasitatnak, hogy volt jogaikat a törvény utján érvényesítsék s azokba magokat szintén a törvényes hatóság utján helyeztessék vissza. Addig a favám maradjon a katolikusoknál, mig az unitáriusok meg nem mutatják: mikor és ki által vétetett el az tőlük. Sohasem kapták vissza.2 1 Magvető XIII. kötet. 2 Ekkl, j. k.
