Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
III. Az iskola rektorairól, tanárairól
— 167 — A kántorokról. Minthogy a kántorok is az iskola tagjai, azért illőnek látszik, hogy róluk is említést tegyünk s hogy az utódok az ők sorrendjét is megismerjék. A kántoroknak régi időtől fogva az iskolán kívül van lakóhelyük, ha csak nem voltak tanítók. A mig a piaczi templom a miénk volt, a kántori lakás a templom mellett a cinterem keleti ajtója körül volt. De a templom elvételével a kántori lakás is elvétetett. A kántor fizetésébe a tordai ekklézsia szokott adni 30 véka gabonát, 40 veder bort, fára 3 frtot, temetésért 24 dénárt. A kántorok kötelessége, azon kívül, a mit a templomban végeztek, az volt és az, hogy minden héten egyszer, szombaton vagy szerdán délután 1 órán éneket tanítsanak; az általános és különös temetéseken és bármely más éneklések alkalmával az ifjúság énekét vezessék. A kántorok az adstatioból (templomajtóban állás), névnapi kántálásból, a negyvened vagy közönségesen úgy nevezett konyhapénzből és a tanulók bármely jövedelméből részt kaptak. A heti osztalékból, esetleges jövedelmekből, collatiokból és a tanulóknak járó temetési dijakból azonban nem kaptak semmi részt. A kántor a gimnázisták énektanításáért az iskola pénztárából 1791-ben 4 m. forintot, azután évenként 6 m. forintot (2 frt 10 kr. o. é.) kapott. Harmonia tanításért az 1808. évi számadás szerint 10 m. frt. volt fizetése. Kénosi szerint a kántorok sorrendjéről nincs semmi írásban, e szerint nem lehet tudni ki, mikor, hányszor és meddig volt kántor. Elsőnek karácsonyfalvi Bot Jánost ismeri, a ki 42 évig volt tordai kántor. 1719-től 1758-ig Dombai Mózes volt a kántor, a ki a piaczi templom melletti kántori lakásban csak két évig lakott. Az a lakás elvétetvén, az iskolában a patak partján
