Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)

III. Az iskola rektorairól, tanárairól

heti 8 óján, miért a Status pénztárából évi 200 forint fizetést kap.

Albert János helyét 1897. évi decz. 12-én Simó János lelkész foglalta el, a kit az E. K. Tanács kinevezett az iskolához vallástanárnak s mint ilyen a tanítást decz. 16-án kezdette el és folytatta 1899. évi április haváig, ekkor betegeskedni kezdvén, teendőit azóta úgy a templomban, mint az iskolában Bölöni Vilmos segéd-lelkész végezte.

Simó János Kis-Solymosban, Udvarhely vármegyében született 1867-ben. A falusi iskolában, a székelykereszturi és kolozsvári unitárius gimnáziumban tanult, mely utóbbiban érettségit és papi szigorlatot is tett. Egy ideig segédlelkész volt Polgárdiban, azután rendes pap Sepsi-Köröspatakon, honnan a püspök ur kinevezte a tordai papságra. Beköszöntő beszédét Zakariás próféta XI. r. 7. vers nyomán „Az én lelkipásztori pálczáim“ czimen 1897. deczember 12-én tartotta meg a hívek nagy megelégedésére és pályáját példás buzgalommal és fáradhatatlan tevékenységgel folytatta, mig a betegség le nem verte. De fájdalom! hamar leverte és sokat kínozta s végül is megölte. 1899. április havától kezdve segéd-lelkészt kellett melléje alkalmazni, mert betegsége, főleg rekedtsége miatt nem tudott szolgálni. Sokat szenvedett, köhögött gége- és tüdőbaja miatt, miglen 1900. január 15-én, 33 éves korában, szolgálatának 12. évében az Ur magához szólította hü szolgáját. Holt tetemeit szülötte földére vitték pihenni. A templomban (jan. 16-án) Boros György theologiai tanár tartott felette imát és gyászbeszédet, az indóháznál Németh István toroczkói lelkész mondott végső Isten hozzádot.

Simó János értett és szeretett az irodalommal foglalkozni. Az ezredéves ünnep emlékére 1896-ban az akkor élő unitárius papok predikáczióiból szerkesztette „Az unitárius szószék“ czimü testes kötetet. 1897. október 24-én Kolozsvárt az Unitárius Egyházi Főtanács gyűlése alkalmával Századvégünk nagyobb tévedései és kiválóbb erényei czimen hatalmas beszédet tartott, a melylyel egyszerre fel— 154 —