Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
III. Az iskola rektorairól, tanárairól
~ 104 X. A Jézus Krisztusnak érdemiről. Jóllehet az Ur Jézus Krisztusnak halála, szent vére, a mii váltságunknak árra, olly drága, méltóságos és megbecsülhetetlen, melynél nékünk soha nagyobb és drágább kints nem adathatott volna; mert ezáltal lett váltságunk, bűneinknek bocsánattja és üdvességünk: mindazonáltal a szent irás ezt nem Érdemnek hijja, sőt a Krisztusnak érdemérőt sehol a szent Írásban csak emlékezet sincsen, hanem mondatik szabadulásnak, váltságnak, bűnnek eltörlésének. Mü a szentirás szavai mellett maradunk. Vide 1 Cor. 6. 20. 1. Pet. 1. 18. 19. Joan 20. 31. XL A Krisztus elégtételéről. Bizonyos dolog, hogy az Ur Jézus Krisztus az Isten akarattjának mindenekben eleget tett és a mü üdvösségünknek munkáját elegendő képen véghezvitte, úgy hogy mü töllünk ahoz semmi egyéb nem kévántatik, hanem igaz hitünk és szent életünk; noha ez a szó is: Krisztusnak elégtétele, a szenirásban nem találtatik. Jóllehet pedig mindezeket szentül hisszük és valljuk, a szentirásnak lelkünk ismeretével egyező tiszta folyása szerint. Mégis sok keresztény Atyánk fiától sokakba vádoltatunk és méltatlan kárhoztattatunk. 1. Némelyek azt mondják: Hogy átkozottak vagyunk, mert megfeszittetett ember Krisztusban bízunk! Bizonyittani akarják Istennek ama szavaival: Átkozott, a ki emberben bízik. Jerem. 17. 5. De méltatlan cselekszik; mert ha szabad a Fiúnak édes Attyában, a tanitvánnak tanittójában, a vitéznek hadnagyában, Generalissában, Isten után bízni, mennyivel inkább az Ur Jézus Krisztusban!! Továbbá: Átkozott, a ki bűnös, erőtlen emberben bízik, és testben veti reménységét, és az ő szive eltávozik az Úrtól, a mint az Isten mondja. De mü bűn nélkül való, erőss, hatalmas ur Krisztusban bízunk, és a mü szivünk azzal el nem távozik az úrtól, hanem közelebb járul. 2. Némelyek azzal kárhoztatnak: Hogy a mit szánkkal vallunk, szivünkben nem úgy hisszük? Méltatlan vád! Nem vagyunk olyan lélek nélkül való emberek, hogy az
