Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)

III. Az iskola rektorairól, tanárairól

89

Azoknak a keresztény Atyánkfiainak, a kik adakoznak, mind neveket, mind jó akaratjokat Lajstromban felírván. Ezt pedig, a miben lehet, mentői hamarább, hogy mi is itt Kolozsváratt, azon pénzen magunk szükségünkre, minek előtte a búzának az árra feljebb hágna, valami kevés búzát vehessünk. Ezzel ajánlom a jó istennek Atyai oltalmában kegyelmedet kedveseivel együtt.

Kolozsváratt 22. 9 bris 1704.

Kegyelmednek lelki Atyafia az Urban

Almási Mihály

Unitr. Eccl.-nak püspökje.

A püspök a tanárokkal együtt alamizsnára szorult. A partialis Rákoson meg is tartatott, önkéntes adományok gyüjtettek a püspök számára és csaknem minden falu hamuban fekszik vala, azért az esperesnek adatni szokott utipénz, az esperes otthon maradván, most a püspöknek adatott. Az ekklézsiák kifosztatását igy adja elő az egyházkor jegyzőkönyve: „Ezen igen lesujtatott Erdélyországban az lliás-féle bajok felujultak, miután Deés városa és a bonczidai táborban az összes évi termés elpusztittatott a császári német és rácz katonák által, onnan visszatérve, a katonák utjokat 1703. decz. 24-én Gyulafehérvár-felé folytatták; Bágyont, Kercsedet templomaikkal (kivéve a bágyoni templomot), tornyaikkal felégették, kipótolhatatlan kárt tevének. T.-Szt-György 6 héttel azelőtt az utolsó karóig felégettetett és 1704-ben a többiek is, Torda is 1706-ban. Szentiváni Bartók János papon kívül itt semmi másféle rector nem volt, ő a köztanitójával az iskolát a sok háború között, a meddig lehetett, igazgatta. Ez a határidő csak 1707. szept. 23-ig terjedett ki.

Ugyanis a fejedelem engedelmével egész Erdélyből mindenfelől, mint a sülyedő hajóból, mágnások és gazdag nemesek vándoroltak ki Magyarországra, kit-kit sorsa a hová vezetett; kiknek hátrahagyott javaik a német és rácz labanczoknak zsákmányul engedtetének, felváltva végül a Rákóczy-féle kuruczoknak is.

Rákóczy fejedelem akaratából ezek között a kíván-