Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
Elmondta: Ütő Lajos unitárius esperes. Ünneplő Közönség! Amikor iskolánk fennállásának 150 éves jubileumi alkalmával itt állunk a múlt patinájától nemesült falak mellett, ismétlem a „megszépítő messzeségéből visszacsendülő prófétai öröm kifakadást: „Felépítők a rombadőlt falakat, mert a népnek akarata volt reá.“ Ezelőtt a népi akarat előtt emelek kalapot, mert enélkül nem épülhet templom, iskola, kultúrház, — s nem nyert volna tetőzetet a mi iskolánk. Ez épület minden téglájára a múltnak hős költeménye van epopoeaként bele vésve, mely a székely nép kultúrbástyájának felépítését zengi. A bástya fokán filmként pereg le előttünk az a jelenet, mikor harisnyás székelyek vidám kacagással jelzik a kő, a mész, a fenyő, a „székely fenyő“ megérkezését a székely iskolához. „Emberek a Havason“ filmje után, szép lenne lepergetni az építés jeleneteit, s címül írni föléje: „Székelyek a székely kultúrbástyán“. A két kéz munkájával, az áldozatos szív megnyilatkozásával összehordott anyagból kiemelkedő iskola mellett, áll ez új épület, melyet egy ember áldozatkészsége teremtett meg, s melyre a főpásztori ima most kérte Isten áldását. A viharvert lélek megpihent végre. Viharral dacolt az iskola, mikor a „leépítés“ gondolatára szisszent fel a székely. Fájt, mikor a bástyafokról lelépett a vezér, de örömmel látta helyén a papok, tanárok, tanítók táborát, s utánuk maga a nép lépett a várfokára, hogy onnan kiáltsa bele a sötét éjszakába: „Halljad székely, halljad, veszélyben az iskola“. És megmozdultak a falvak. Nem hosszú nehéz szekérsorokban most, hanem gazdag gvüjtőívekkel, jöttek az adományok, duzzadt az „Aranykönyv“. Megérdemelte ez az iskola a „megdicsőüléstmely most érkezett el, mikor új vezér lépett a bástya fokára, s hallatja áldást hintő szavait a mi Főpásztorunk. És most a vezér kezébe adunk egy fehér lobogót, melyet női szívek szereztek, női kezek hímeztek, s melynek jelmondatában benne van a mindenkori jelen ifjúságának figyelmeztető szava: , Ép testben, ép lélek!“ Rajta van aranybetűkkel hímezve az evangéliumi izenetnek a gyakorlati életbe vésett keresztényies örök igazsága: „Hit a jó tett forrása“. A díszlobogót megáldó beszéd.
