Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
Püspöki megáldás. „A mennynek Istene ád nekünk jó előmenetelt, és mi, kik az ö szolgái vagyunk, fölkelvén építünk .. Nehemiás II. 20. Kedves Atyámfiái! Ünneplő Gyülekezet! Szép nap virradt mja ránk. A múltba visszatekintő és a jövőbe néző gyönyörű nap, amelynek áldott emléke végig fog kísérni bennünket életútainkon. A múltba visszatekintve, felújul előttünk azoknak a nemes küzdőknek tisztes alakja, akik ennek a 150 éves gimnáziumnak a megalapításában és továbbfejlesztésében vezető szerepet vittek; s ezek között kivált a torockói származású Lázár István püspökünké, akinek a nevéhez az idők során, több nagy alkotás fűződik. Ö járt elől jó példával, buzdítva és lelkesítve székely népünket, hogy a vallásos és hazafias nevelésnek ezt az őrhelyét annak idején megalapozza a XVIII. század utolsó évtizedének buzgó nemzedéke. Ök megértették a kornak intő szavát, hogy „elvész a nép, mely tudomány nélkül való“. Ök magukévá tették a prófétai biztatást: „A mennynek Istene ád nékünk jó előmenetelt, és mi, kik az ő szolgái vagyunk, fölkelvén építünk". Boldog vagyok, hogy mint volt torockói lelkipásztor, tanúja lehetek annak a közörömnek és lelkesedésnek, amely ezen a szent napon elárasztja és betölti összes Híveinknek lelkét, akik az áldozat jegyében mindig meleg érdeklődéssel és nagy jóindulattal viseltettek a jubiláló intézet iránt. Az alapítók és építők díszes sorában előkelő helyet foglalnak el azok a szellemi vezérek, akik nehéz körülmények között istápolói és fenntartói voltak az egyházias' magatartás mellett a magyar nemzeti szellemnek, és anélkül, hogy különbséget tettek volna felekezeti avagy nemzetiségi hovatartozás szempontjából a gondozásukra bízott serdülő ifjúságnak egymás nyomába lépő sorai között. Ezt a dicső hagyományt őrzik ezek a szent falak mind a mai napig, mert bár a külső köntös egy megújhódott világ jellegét hordja magán, a belső hitélet, jellem és erkölcs változatlanul a régi maradt.
