Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
A székelység — Magyarország Székelyköve. Megnyitó beszéd. Elmondta: Géléi József egyetemi tanár, unit. egyh. főgondnok. Ünnepet ülő Magyar Testvéreim! Gyermekkorom képzeletét sokat foglalkoztatta a Torockó fölött égnek meredő Székelykő. Meredek szikláit már kisdiákkoromban megismertem. Történelmi jelentőségét azonban csak egykori tudós professzorom földtani kirándulásán elhangzott tanításából tanultam meg: ott hallottam, hogy a Székelykő Erdély egyik legvénebb sziklája, mert már abból a tengerből messzire kimagaslott, mely Erdélyt a harmadkorban borítá. Mialatt ez a tanítás ott fenn a Székelykő tetején elhangzott, a képzelet szárnyain magam elé varázsoltam a Kárpátoktól a Biharig terjedő óriásméretű tengert s a belőle fenségesen kiemelkedő sziklaóriást, közben azonban éreztem, hogy azt a sokmillió esztendőt már ész sem birja végigmérni, melynek időtlen idején keresztül a földnek és a természetnek minden viharával küzdve állt és ma is ott áll bántatlanul és bontatlan fenségében a Székelykő. Eszem akkor még egyet nem tudott megfogni, azt, hogy miért kellett ezt a sasoknak fészket biztosító óriási sziklatömböt éppen Székelykőnek elnevezni? Ma, — ünneplő közönség, — már mindent megértek ebből a nagy történelmi kérdésből. Ma tudom, hogy mi, székelyek szikla vagyunk ebben az országban, s hogy ez az elnevezés a magyarság nagy tengerében a székelység egészére vonatkozik. Mi vagyunk itt e hazában a Székelykő! Mert, ahogy a torockói Székelykő ott állott Erdély nyugati széle felé a végtelen tengerben időknek előtte, úgy állott az egész székelység itt, Erdélyben már akkor, mikor még nem vala magyar e hazában, s mikor még csak idegen népek tengerei lepték el a Kárpátokövét. Tudom azt is, hogy miként a Székelykövet nem tudták elpusztítani az időknek viharai, mi is, székelyek, változatlanul és rendületlenül álltunk a magyarságnak és más magyar törzseknek morzsolódásai közepette: változatlanul és álhatatósan népek tengerének annyi ostroma közepette. És hogy a Székelykő mond nekünk valós regéket és ad nekünk valós hírt Erdélynek tengerek előtti alkatáról, úgy mi, a székelység vagyunk a magyar törzsek között az az egyetlen, kik mondáinkban megőrzők őseredetünk:
