Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

I. Véndiákestély

A véndiákok koszorújának az országzászlónál való elhelyezése alkalmából mondott beszéd.

(Tartotta: Dr. Kiss Elek egyházi főjegyző.)

Te áldott, szent lobogó, piros-fehér-zöld, magyar nemzetünk dicső jelképe! Te, amelyet annyit vártunk, reméltünk és akartunk hosszú sötét időkön át. Imé, tehát itt állunk lengő-lobogó, gyönyörű színed alatt, s itt áll velünk ennek a szent földnek annyi hűséges székely-magyar polgára, fia, gyermeke. Meghajtjuk fejünket magasba törő árbocod előtt s boldog lélekkel zengi ajakunk: „Isten áldd meg a magyart“ és száll szívünkből népünkhöz a nagyszerű szózat: „Hazádnak rendületlenül, légy híve óh magyar!“*

Másfél évszázad leveleiből és virágaiból van fonva a láthatatlan koszorú, melyet letűnt nemzedékek diákseregei keltettek életre soha el nem hervadható lélekemlékekből, 150 év óta mindig gazdagabban, mindig ékesebben.

Mi, mai véndiákok is elhoztuk a magunk koszorúját; mi, akik szerte élünk édes hazánk különböző tájain, vidékein, városaiban és falvaiban . . -. elhoztuk azzal az őszinte vallomással, hogy bárhonnan, bármikor, mindenkor visszagondolunk Székelykeresztúrra, s az itt levő ősi Alma-Materre, unitárius gimnáziumunkra. Megváltjuk, s itt valljuk meg, lelkűnkben büszkék vagyunk ama kultúrsarokra, a régi unitárius gimnázium körűi, ahol egy csoportban, testvéri egységben éinek és virulnak az unitárizmus átölelő kultúrvilága, s valláserkölcsi élet-intézményei: a templom a lelkészi lakkal, az elemi iskola, a gazdasági iskola, a gimnázium, a vajgyár, a konyha- és gyümölcskertészettel együtt.

Testvéreim, ti mind, akik itt álltok az országzászló körűi, tegyünk szent fogadást, hogy e zászlót soha el nem hagyjuk. Dolgozzunk bár fenn a hegyek ormán, lenn a folyók mentén, künn az áldástosztó mezőn, benn az iskolában; imádjuk Istent a templomban, avagy a természet kebelén; legyünk bár pásztorok, gazdák, iparosok, kereskedők, bírák, tanárok, vagy bármi nemes foglalkozásúak: mindig e zászlóra, annak becsületére, tisztaságára és szentségére gondoljunk.

Unitárius gimnáziumunk véndiákjai, midőn e koszorút elhelyezzük eme nagyszerű, megújult téren a mi nemzeti trikolorunk alatt, dobbanjon össze mindannyiunk szíve az áhitatos pillanatban, s