Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
I. Véndiákestély
Most jöttem Erdélyből, Téli fagyos éjjel. Havas hegyek leplét Vad szél tépi széjjel. Elolvad a hó is, Fekete ott minden, Szegény székely népem, Elhagyott az Isten? (Budapest, 1936.) A VÉNDIÁKOKHOZ. Véndiákok, fogjunk kezet, Hűs forrás az emlékezet... Nyíljatok véngyermek lelkek. Becsengettek . . . iparkodjunk, Ki felel ma? Ez a gondunk. . . Emléktéglák, gyertek, hordunk. Emlékvára, felépítünk, Gondtalanul megszépítünk . .. Hajlékodban megpihenünk. Gyermekkezek építenek Emlékekből épületet... A tudásnak és szellemnek. Mindannyian, most kis fiúk Vagyunk s bizony, bőven kijut A gond: ki tud s ki nem tud? Tudjuk: ez a Tudás háza, Hisszük: ez a Hit végvára .. . S nem tanultunk itt hiába. „Hospes“ urak, „praeceptorok“, „Fikák“ és „ékolomosok“, Most mind elésorakoztok Igazgató s tanár urak, Ős-szellemben mindig újat, Igazat és jót mutatnak. Elhalt tanárok sírjára Szeretet sok virágszála Hulljon és az örök hála.
