Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
I. Véndiákestély
21 Köszöntjük Sándor Irma tanárnő őnagyságát, aki a nehéz időkben szintén az intézetet szolgálta kiváló tudásával és felkészültségével. Ünneplő Székely Testvéreim! Kedves Ifjúság! Alma Materünk harmadik védőserege a jótevők serege. Ebből a védőseregből csak néhány fényes nevet említünk meg: a Koncz Jánosét, Derzsi Jánosét, Orbán Balázsét, Berde Mózesét. Történelmi tény, hogy az intézet jótevői közt a székely társadalom minden rétege társadalmi állásra, foglalkozásra és vallásra való tekintet nélkül képviselve van. A környéken minden székely község vagy anyagban vagy munkában lerótta — mindenkor a hívó szóra — kötelességét Alma Materünk iránt. Köztudomású, hogy a román uralom idején a legveszedelmesebb támadást az államhatalom á jótevők tábora ellen intézte. Belőlünk a tárgyilagosság és az igazság szava beszél, amikor megállapítjuk, hogy a román megszállás alatt kultúrnemzetek történetében páratlan eset történt — Alma Materünkkel. Kisajátították az intézet célját szolgáló alapítványi birtokokat, komoly kártérítés nélkül. Nem rekriminálni akarunk, de mint történeti tényt meg kell állapítanunk, hogy ez az intézet román nemzetiségű diákokat is nevelt. Bevezette őket a tudás birodalmába éppen úgy, mint a székely diákokat és ugyanakkor tiszteletben tartotta nyelvüket és hitüket. Többen közülök fényes karriert futottak be, de — ha nincs a keresztúri gimnázium, az eke szarvánál maradtak volna, mint mi nagyon sokan a székely diákok közül. Ez az intézet nemcsak a székelyektől, hanem a tisztességes románoktól és másoktól megbecsülést érdemel. Nekünk fáj a húszéves megszállás megaláztatása, de erkölcsileg olyan erősnek érezzük magunkat, hogy se ma, se a jövőben a románokéhoz hasonló eszközökhöz mások kultúrintézményeivel szemben nem folyamodunk, mert nemzeti becsületünket tisztán akarjuk megőrizni. De — hála Istennek, — a megszállás alatt is akadtak az intézetnek jótevői. A nagy felügyelő-gondnokok, a Dániel Gáborok nyomdokain haladt dr. Elekes Dénes, aki a nehéz időkben nemcsak az intézet magatartásában, hanem fejlesztésében is fontos szerepet játszott. Tudjuk, hogy az intézetnek a megszállás idején egy alkalommal befelé is súlyos harcot kellett megvívnia integritásának megőrzéséért. Ebben a válságos időkben állott a társadalmi mozgalom élére egy kiváló férfi, dr. Elekes Domokos, aki a tanári karral és a székely nép segítségével megmentette az iskola — megszüntetésre ítélt — felső tagozatát. Isten ezáltal is próbára tette az Alma Matert és hálát kell adni neki, hogy a nehéz próbatételt sikerült kiállni. Emberek vagyunk. Belső ellentétek bármikor támadhatnak közöttünk — még a legszűkebb közösségen belül is. A fontos csak az, hogy ilyen esetben ne a személyeskedés, az egyéni önzés vezessen, hanem az őszinte, becsületes elvi meggyőződés, mert akkor végeredményében az ellentétből nem kár, hanem áldás fakad a közösségre.
