Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

I. Véndiákestély

21 Köszöntjük Sándor Irma tanárnő őnagyságát, aki a nehéz idők­ben szintén az intézetet szolgálta kiváló tudásával és felkészültsé­gével. Ünneplő Székely Testvéreim! Kedves Ifjúság! Alma Materünk harmadik védőserege a jótevők serege. Ebből a védőseregből csak néhány fényes nevet említünk meg: a Koncz Jánosét, Derzsi Jánosét, Orbán Balázsét, Berde Mózesét. Történelmi tény, hogy az intézet jótevői közt a székely társadalom minden rétege társadalmi állásra, foglalkozásra és vallásra való tekintet nélkül képviselve van. A kör­nyéken minden székely község vagy anyagban vagy munkában lerótta — mindenkor a hívó szóra — kötelességét Alma Materünk iránt. Köztudomású, hogy a román uralom idején a legveszedelmesebb támadást az államhatalom á jótevők tábora ellen intézte. Belőlünk a tárgyilagosság és az igazság szava beszél, amikor megállapítjuk, hogy a román megszállás alatt kultúrnemzetek történetében páratlan eset történt — Alma Materünkkel. Kisajátították az intézet célját szol­gáló alapítványi birtokokat, komoly kártérítés nélkül. Nem rekrimi­­nálni akarunk, de mint történeti tényt meg kell állapítanunk, hogy ez az intézet román nemzetiségű diákokat is nevelt. Bevezette őket a tudás birodalmába éppen úgy, mint a székely diákokat és ugyan­akkor tiszteletben tartotta nyelvüket és hitüket. Többen közülök fényes karriert futottak be, de — ha nincs a keresztúri gimnázium, az eke szarvánál maradtak volna, mint mi nagyon sokan a székely diákok közül. Ez az intézet nemcsak a székelyektől, hanem a tisztes­séges románoktól és másoktól megbecsülést érdemel. Nekünk fáj a húszéves megszállás megaláztatása, de erkölcsileg olyan erősnek érezzük magunkat, hogy se ma, se a jövőben a románokéhoz hasonló eszközökhöz mások kultúrintézményeivel szemben nem folyamo­dunk, mert nemzeti becsületünket tisztán akarjuk megőrizni. De — hála Istennek, — a megszállás alatt is akadtak az intézet­nek jótevői. A nagy felügyelő-gondnokok, a Dániel Gáborok nyom­dokain haladt dr. Elekes Dénes, aki a nehéz időkben nemcsak az intézet magatartásában, hanem fejlesztésében is fontos szerepet játszott. Tudjuk, hogy az intézetnek a megszállás idején egy alkalommal befelé is súlyos harcot kellett megvívnia integritásának megőrzésé­ért. Ebben a válságos időkben állott a társadalmi mozgalom élére egy kiváló férfi, dr. Elekes Domokos, aki a tanári karral és a székely nép segítségével megmentette az iskola — megszüntetésre ítélt — felső tagozatát. Isten ezáltal is próbára tette az Alma Matert és hálát kell adni neki, hogy a nehéz próbatételt sikerült kiállni. Emberek vagyunk. Belső ellentétek bármikor támadhatnak közöttünk — még a legszű­kebb közösségen belül is. A fontos csak az, hogy ilyen esetben ne a személyeskedés, az egyéni önzés vezessen, hanem az őszinte, becsü­letes elvi meggyőződés, mert akkor végeredményében az ellentétből nem kár, hanem áldás fakad a közösségre.

Next

/
Thumbnails
Contents