Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
I. Véndiákestély
Ünnepi beszéd. Elmondotta: Dr. Mester Miklós országgyűlési képviselő-véndiák. Ünneplő Székely Testvéreim! Kedves Ifjúság! Valamennyi vén diáktársam nevében hálásan köszönöm az ifjúság szónokának hozzánk intézett lelkes üdvözlő szavait. Boldogok vagyunk, hogy Alma Materünk 150 éves évfordulóján kisdiákok és véndiákok összegyűlhettünk, mint egy családnak a tagjai. Ügy érezzük, hogy ezen a nevezetes évfordulón kicsiny és nagy, szegény és gazdag testvérek, egyek vagyunk abban a tudatban, hogy erkölcsi és anyagi erőnkhöz mérten valamennyiünknek közös a feladatunk és a teendőnk Alma Materünk és székely fajtánk iránt. Akik intézetünk történetét ismerik, tudják, hogy itt az ünnepségek sohasem külsőséget, hanem belső tartalmat, komoly elhatározást és cselekedetet jelentettek. Nem kétséges, hogy a jövőbe vetett hit és a testvéri áldozatkészség megnyilatkozása kell, hogy legyen a mai ünnepélyes találkozó is, ha méltók akarunk lenni a múlthoz. Ünneplő Székely Testvéreim! Kedves Ifjúság! Ha ebben az ünnepélyes pillanatban, Alma Materünk 150 éves évfordulójának az ünnepén az ősök halhatatlan szellemére gondolunk és ugyanakkor most itt, ebben az impozáns gyülekezetben látjuk a rokon-lelkeket: az ifjúság, a tanári kar és a jótevők táborát, megtelik a szívünk gyönyörűséggel és az Isten iránti hálával. Tudjuk, hogy az édesanya gyermekei közül mindig legjobban a legelhagyatottabb, legnehezebb sorsban élő gyermekét szereti. Épen ezért mindenekelőtt szeretettel gondolunk azokra a véndiákokra és azokra a székely tesvéreinkre, akik a földi határok miatt nem jöhettek el erre a testvéri találkozóra. Tudjuk, hogy lélekben velünk vannak. Mi is velük vagyunk. A mi lelkűnkben sohasem volt és ma sincs földi határ. Azt izenjük testvéreinknek, hogy nemcsak rájuk gondolunk, hanem úgy is dolgozunk, hogy a mi becsületünkön és munkánkon nem fog múlni az, hogy minden székely ismét szabadon küldhesse gyermekét a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumba. Ünneplő Székely Testvéreim! Kedves Ifjúság! Ha Alma Materünk 150 éves küzdelmes múltját: fennmaradását és fejlődését vizsgáljuk, rájövünk arra, hogy a fennmaradás és a fejlődés — minden nehéz-
