Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VII. Önképzés
VII. Önképzés A múlt század harmincas éveiben, a reformkorban, az irodalmi, a kulturális élet megélénkülése kihatott az erdélyi kollégiumok, főiskolák ifjúságára is. A diákok érdeklődése a nemzeti nyelv és irodalom, valamint az ezzel kapcsolatos társadalmi és politikai kérdések iránt akkor jelentkezett határozott formában. „Ez tűnik ki a közvetlenül 1830 után megszervezett ifjúsági olvasótársaságok történetéből. Legismertebb ezek közül a kolozsvári református és unitárius, továbbá a marosvásárhelyi és az enyedi református kollégium ifjúsági olvasótársaságának munkássága”»« — állapítja meg Vita Zsigmond az Erdélyi Ifjúsági Olvasótársaságok a reformkorban című tanulmányában, amelyben a fentieken kívül a székelykeresztúri unitárius ifjúsági olvasótársaság bemutatásának is szentel néhány sort. Az 1837-ben megalakult Olvasótársaság és az általa kifejlesztett Ifjúsági könyvtár történetét Sándor János 1895-ig a monográfiájában, majd ezt követően 1907-ig az általa szerkesztett Értesítőkben írta meg. Akárcsak a monográfia többi fejezeteit, ezt is irattári források alapján Az olvasó társaság írománytára című — valószínűleg jegyzőkönyveket tartalmazó —, tehát a leghitelesebb dokumentumok feldolgozásával mutatta be. Az Olvasó társaság 1837. október 28-án tartotta alakuló ülését Péterfi Sándor iskolafőnök — senior — kezdeményezésére. A tanoda ifjúságának szellemi vezére, egyszersmind az önképző mozgalom elindítója 1817-ben született Nagykedében, tanulmányait a székelykeresztúri gimnáziumban kezdte 1823-ban, majd 1833-tól 1837-ig a kolozsvári főgimnáziumban az ébredő politikai és irodalmi élet légkörében telítődött a reformkori törekvésekkel. így 1837 őszétől Székelykeresztúron, mondhatni késedelem nélkül, munkához látott. A fent említett alakuló ülésen — ahol ötvenen kötelezték el magukat az önművelésre — Péterfi lelkesítő beszédet tartott, ismertette a társaság alapszabályait és a tevékenység céljait, amelyek közül a legfontosabbak: könyvek, folyóiratok szerzése, olvasása, fordításbeli gyakorlatok, versek és értekezések kidolgozása volt. Az Olvasó társaság ülésein minden szerdán és vasárnap a diákok felolvastak a Vasárnapi Újságból, Az Athaeneumból vagy saját munkáikból. A kolozsvári kollégium diákjai közül Berde Áron, Jakab Elek és Kőváry László leveleiből tájékozódtak a központi eseményekről. Már az alakulás évében a diákok megvetették az ifjúsági könyvtár alapjait és ifjúsági lapot alapítottak, amelyről Sándor János így ír: „1838. március 4-én tartott ülésen indítványozta Péterfi S., hogy az olvasó társaság tagjai szerkesszenek egy lapot s abból minden héten egy félív — kéziratban — jelenjék meg, amelyben az ifjak irodalmi szárnypróbálgatásaikat tegyék, és meghatároztatott, hogy március 11-én meginduljon Tavaszi Bimbók czím alatt. Ez a lap ma is fennáll. Első szerkesztője Péterfi Sándor volt. Az ifjúsági könyvtár a város és vidékére nézve, az úgynevezett kölcsönkönyvtárt pótolta és pótolja ma is. Használta ezt, az ifjúságon és tanári személyzeten kívül, csekély díj mellett a városi és vidéki értelmes közönség.”»7 A tagsági díjakból, az 1854—1886 között működő pénzkölcsönző-egylet kamatjaiból, valamint más bevételekből az ifjúsági könyvtár jelentős gyarapodást ért el, amit Sándor János így összegezett: „Az olvasó társaság tagjainak főgondját képezte eleitől fogva a könyvtár gyarapítása és kellő rendben tartása. 1879 óta nyomtatott katalógusa van. Az 1894—95. iskolai év végén volt e könyvtárban összesen 925 mű 1972 kötet, 1425 darabban.”*» Á tanuló ifjúság önképzési mozgalmának kiemelkedő vezetői Péterfi Sándort követően a XIX. század végéig Löfi Áron köztanító, Pálfi Lajos köztanító, Gombos Samu iskolafőnök (senior), Marosi Ferenc tanuló és Barabás József tanár voltak. Ebben az »« Vita Zsigmond: Erdélyi Ifjúsági Olvasótársaságok a reformkorban. Művelődés és népszolgálat. Kriterion, Bukarest, 1983. 114. 87 Sándor János: I.m. 282. ** Uo. 284. 92
