Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
Ajánlás
folytán jobban átlátják és elevenebben érzik, mint elődeink, a próféta mondásának igazságát, hogy a tudomány és értelem nélkül való nép elvész, és pedig korunkban inkább, mint valaha. Értik és érzik nagy Széchenyink ama mondásának, hogy: »a tudományos emberfő mennyisége egy nemzetnek igazi hatalma« nagy igazságát és horderejét. Inkább átlátják és elevenebben érzik azt a történelmi nagy igazságot, hogy valamely nemzetnek szabadságot a papiroson egy pár sorból álló törvényczikk adhat, de szabadságra képessé és méltóvá s ennek birtoklásában állandóvá akármelyik nemzetet csak az értelmi és erkölcsi tisztaság, érettség, csak a kor- és czélszerű nevelés által nyert anyagi és szellemi életrevalóság és jellem szilárdság teheti"... Ennek a történelmi igazságnak a fényében vetett egy pillantást az éppen véget ért sötét zsarnoki korra is: „Meg voltunk mindnyájon győződve, hogy ha a nemzet miveit és miveltsége által jelleme szilárddá fejlődik, a zsarnokság szuronyainak ezrei, a germanisaló bureucratáknak vándorlegioi nem bírnak felette győzedelmeskedni, ha szintén pár évre képesek is valának azt elnyomni, de megtörni, bár mindazon eszközöket felhasználták, melyekkel a fegyvertelen nemzettel szemben tetszésök szerént rendelkeztek, nem sikerült. ” Az igazságnak és szabadságnak ebbe a fénykörébe állította bele az iskolaigazgató a „megtéendő építkezések” előtt álló „tanodái épületet” is: „Nekünk törekedni kell a miveltség azon színvonalára emelkedni, melyen más miveit nemzetek állanak... A miveltség a haladásban korlátokat nem ismer, mert az elme kifejlődése, előre való haladása véghetetlen... A tanintézetek a miveltség alapját képezik... Azon környék, melyre a tanoda kihat ... kiválólag van hivatva annak előmenetelét előmozdítani. így van környéke ezen sz. -keresztúri tanodának is, hová a fiatalok a Székelyföld különböző részeiből összesereglenek. Es ezen környék elég népes, mert benépesíti ezen tanodának lakosztályait, annyira, hogy már a tanulóknak szűkké vált a tér”... A szűk tér tágítása az elme korlátokat nem ismerő haladása szerint olyan korkívánalom volt, amely megmozgatta a „környéket” az iskola körül: az ész és tehetség ugyanúgy gyűlt a kincses bányába, mint a mész és a tégla. S a minden követ megmozgató igazgató az 1867. december 14-i iskolaértekezleten jól értette és érezte a helyi és általános korszakváltást, amikor azt mondta, hogy ha az előadott „módnak” kellő eredménye lenne, „nevezetessé tétetnék ezen év a Sz.-keresztúri tanodára nézve is, mely év hazánk történelmében is korszakot képez S mindez a történelmi korfordulat és korkívánalom úgy lett Keresztáron iskolatörténetté, hogy odakerült az iskolába Almásról a sok szekér mész mellett egy ifjú ész is, azzal a Sándor Jánossal, aki „tanulását a h.-almási népiskolában kezdette 1848- ban”, de alig két évtizeddel később, éppen a nevezetes 1867-es esztendő szeptemberében köztanító lett a keresztúri gimnáziumban, ahol öt esztendővel azelőtt még tanuló volt, és miután ily módon már élő tanúja lehetett a korszakos értekezletnek, az akkor megélt „kőmozgatásokat" is elevenen építhette bele az évekkel később általa készített nagyösszefoglaló iskolatörténetbe, az iskola kőművéhez méltó szellemi műbe: „Nagy nap volt az a gymnasium életében!... Az értekezlet napja páratlan a gymn. történetében” — írta a centenáriumi iskolatörténetének azon a lapjain, ahol az építés harmadik —„1857—1876" — korszakát foglalta fejezetbe, aminek az a külön történelmi hitelfedezete is megvolt, hogy ő maga ugyancsak „1857. év tavaszán lépett a sz.-keresztúri gymnasiumba”, „mint 16-ik évében járó fiú”. így aztán a személyes közelség melegével írhatta iskolatörténetbe a többit is: „1868 nyarán és őszén annyira haladt a munka, hogy novemberben már fedél alá került az egész épület, és dec. 14-én, t.i. az építést illető értekezlet napjának évfordulóján Írja Marosi G. igazgató Daniel Gábor főkirálybíró urnák: »A mai áldott napról ... örömmel tudósítom Méltóságodat afelöl, hogy a Sz.-keresztúri középtanodai toldaléképület, a mely eddig elé, mindent pénzbe számítva, ötezer frtnál jó részt többe áll, és a mely összegből, ma reggel esztendeje, még egy fillér készpénz, vagy plane Ígéret, sem vala, Istené a hála és dicsőség, fedél alatt áll annyiban, hogy esőtől, hóról és fagytól a falakat nem félthetjük«”... Ugyanabban a levélben az igazgató úgy „számította” egybe a főkirálybírót illető „legfőbb hálát, köszönetét és elismerést", hogy „a római költő szavainak értelmében" szólva már-már szobrot állított a mozgató segítségért, mondván, hogy azzal Daniel Gábor „ ércznél maradandóbb emlékoszlopot emelt magának ”. Másfél 6
