Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VI. Didaktikai munka, nevelés
mesterségesek közül: Acrosticon, Chronosticon, Onomasticon verseket (görög—latin ókori versmértékek). Koronka fő feladatának tekintette a tanulók latin nyelv ismereteit minél magasabb szintre emelni, erre a célra a helybeli pap, Simon Mihály nagy segítségére volt, akit már előzőleg felsőbb helyről kineveztek a grammatikai osztályok tanítására. A német nyelvet — amelytől a II. József alatti erőszakolás Erdély magyar nyelvű népét oly nagymértékben elidegenítette —, a múlt században mindinkább elismervén közhasznúságát, kezdték a hazai tanintézetekben is tanítani, főleg Márton Józsefnek, a bécsi egyetem melletti magyar nyelv és irodalom volt tanárának a grammatikájából, amely 1814-ben már 5 kiadást ért meg. A német nyelv tanításával nem csak órákon foglalkozott Koronka, hanem aki igényelte, órán kívül is, akárcsak franciából is — minden díj nélkül. Német és francia nyelvtudásának bővítéséhez hozzájárult az a tény, hogy Kolozsváron Donáth Mihály Székely földesúr két fiának magántanítója volt, akik Lázár István püspök unokái voltak. Donáth, aki igyekezett fiait minél több oldalú kiképzésben részesíteni, a két nagyobbikat hosszú ideig Brassóban tartotta — Koronkával együtt — a német nyelv tökéletesebb elsajátítása végett. így a német nyelvnek és a Brassóban lévő sok francia fogolytól s a Klastrom-utcai templom mellett lakó francia eredetű paptól tanulva, a francia nyelvnek, irodalomnak kitűnő ismerője lett. Sikere rövid időn belül láthatóvá vált, a tanulók száma szaporodott, a gimnáziumi 9 lakószoba elégtelen lett befogadásukra — sok szülő vissza kellett vigye gyermekét. Ekkor (1816) kér Koronka még 2 szobát építtetni az egyházi tanácstól. (Egy-egy tanoda szobában harmincán is laktak együtt éjjel-nappal, ami csak úgy volt lehetséges, hogy a padlótól a mennyezetig gerendákat állítottak, lécekre rakták a deszkát, s így az ágyak egymás fölötti elhelyezésével három szintig juthattak el. A falba a fel- és lejárásért kapaszkodó lépcsőfokokat rögzítettek, ami nagyon rongálta a falakat.) Tan tervvel, tananyag beosztással kapcsolatos hivatalos dokumentumok nem maradtak ebből az időszakból, de Nagyajtai Kovács leírásából ismertek a következő adatok: A tankör Keresztúron — az új épület egyes termeinek felépítése után is — bővítés nélkül maradt, s 1830 körül a következő tantárgyakat foglalta magában: úri imádság, apostoli hitforma, tízparancsolat, írás, olvasás, számtan — fiúknak, lányoknak is —, ezenkívül a latin nyelv elemei a fiúknak minden falusi iskolában, sőt néhol declinatiót, comparatiót is tanítottak. „Aki ezeken átment, a gimnáziumban feljebb jutott. Ezeken kívül kiterjedt: 1. Az etymológiára, mely mellett tanulta egyszersmind a hitvallást (confessio), Erdély földiratát, számvetést, latin nyelvbeli átfordítást magyarra (expositio), s magyar szöveg áttételét latinra (stylus). 2. Syntaxisra, mely mellett jött a káthékézis, Magyarország földirata, számvetés, latinból expositio, magyarból stylus. 3. Poezisra, melyhez járult kisebb körű görög római hitregetan (Mythológia), számvetés, Ovidius értelmezése s verskészítés latinul! 4. Rhetorikára, e mellett is taníttatván kisebbkörű hittudomány, görög—római régiségek, Ciceró szónoklatainak értelmezése magyarul és az oratória elméletileg és gyakorlatilag.”“ Kissolymosi Kozma Gergely ezt írta: „A keresztúrfalvi unitárium gymnasiumban 7 classisokra osztva taníttatnak az ifjak ú.m.: 1. Rector-professor Koronka József tanítja most 60 számból álló, s kevés Publicusokkal elegyes Tógás Deákoknak, 2 classisokban az Oratóriát (Ékesszólást), és Sublimior Poesist. 2. Helybeli pap most Péterfi Sándor, azon számú deákoknak, Dogmatica s Morális Theologia summáját tanítja. 3. A senior (ki Kolozsvárról a felsőbb letzkéket végzett deákok közül választatik) most Gálfalvi István, 2 classisban tanítja a deák szószerkesztést (Syntaxia), helyes szóllást (Etymologia), Cornelius Nepos fordításával, hetenként 3-szor pennára diktált magyar “ Uo. 110. 66
