Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
IV. A gimnázium didaktikai felszerelése
A háború után az 1920/1921-es iskolai évben a nagykönyvtár állománya 28 693 db könyv volt. A két világháború között a könyvtár állománya főleg vásárlásokkal gazdagodott, és néhány adománnyal, melyek közül jelentősebb az 1927/1928-as iskolai évben Sándor Albert adománya (69 db), majd 1940/1941-ben Gálfalvi Samu volt igazgató, iskolatörténetíró hagyatéka, a 150 éves évforduló ünnepe alkalmával az EMKE elnökségének és Hadpataki Pataki Tibornak ajándéka. Az állomány meghaladja a 30 ezret (1931-ben 29 796 db), de nem a könyveinek a száma, hanem a szellemi értéke teszi híressé a könyvtárat, kelti fel az iskola vendégeinek érdeklődését. Hírneve túlszárnyalja az ország határait, sőt az óceánt: ezt igazolja a Berkeley unitárius teológia akadémia igazgatójának, a történetíró dr. Wilburn Earl Morse kutatás célját szolgáló látogatása unitárius egyháztörténeti munkájának megírása érdekében, 1925 április 21-én. A tanulók részére állandó használatra működött a jóval szerényebb ifjúsági kölcsönkönyvtár, amely az első világháborút követő évekre igen megapadt és megrongálódott.A kötetek száma a 900 darabot sem érte el. Vásárlással, ajándékozásokkal a következő időszakban megközelíti az 1500 darabot — őrei közt említhetjük Boros Jenő, Gámán Sándor és Patakfalvi Sándor tanárokat. Ennél is kisebb állományú — 418 db — az ifjúsági segélykönyvtár, mely Pál András tanár vezetésével a szegény tanulókat segélyezi tankönyvekkel. Az értékes nagykönyvtár sorsa felett aggódott a gimnázium vezetősége a kommunista hatalomátvétel után. 1948-ban Árkosi László igazgatónak rossz előérzetei lehettek, mert az Egyházi Főtanácstól kérte, vigyék át a nagykönyvtár állományát Kolozsvárra, az egyházi könyvtárba, mert veszélyesnek találja további létét Keresztúron. Kelemen Lajos ellenvéleményezi, mondván: „... ezt nem szabad elhozni Keresztúrról” — Kelemen professzornak igaza volt. Annak a könyvtárnak Székelykeresztúron a helye. Ez döntő érv volt, mert Jakab Elek, Berde Mózes és más nemeslelkű adományozók így akarták, és a könyvtárat gonddal rendező, őrző Sándor János, Pap Mózes, Péter Lajos és más nagy nevű tanárok a székelykeresztúri unitárius gimnázium elidegeníthetetlen kincsének tekintették, és ennek megfelelően kezelték. A könyvtár ezért itt maradt 1948-ban. Idézzük fel Jakó Zsigmond már említett művének sorait: „Az unitáriusok székelykeresztúri iskolájának könyvtárát Jakab Elek történész (1820—1897) idekerült gazdag gyűjteménye a múlt század hetvenes éveiben tette tudományos jelentőségűvé. E becses anyagot, sajnos, két évtizeddel ezelőtt meggondolatlanul Marosvásárhelyre szállították és ömlesztve raktározták. Részben ma is használhatatlan állapotban van.”s3 1957-ben történt ez az értékrombolás: a kommunista rezsim ideológusai, politikusai, kiszolgálói veszélyt láttak a könyvekben (Hitlerék is raktak könyvmáglyát), különösen ha azok régiek voltak, s a nemzetiségek kultúrkincsét képviselték. Megjelentek az iskola udvarán a tehergépkocsik, és a felbecsülhetetlen értékű könyveket ömlesztve rakták fel és vitték Marosvásárhelyre. A gimnázium nem mondott le és nem is fog lemondani a Nagykönyvtár visszaszerzésének gondolatáról. Ezzel tartozunk az elődök, adományozók emlékének, a 200 éves gimnáziumnak — mert annak a könyvtárnak a székelykeresztúri gimnáziumban a helye! Meg kell találni ennek hivatalos, adminisztratív megoldását, amelynek végrehajtásában a székelykeresztúri gimnázium a Teleki Könyvtár Igazgatóságának támogatását kéri, és elválja. Az itt maradt kölcsönkönyvtár állománya fogyott, az értékesek elrongyolódtak, index alá kerültek, megjelentek a „szocialista realizmus” szellemében írott művek, és tovább hígult az érték brosúrákkal, kommunista vezérek irományaival, beszédeivel. 1990-től lassan kezd feljavulni a könyvállomány értékes példányok vásárlásával és a külföldi adományok (Széchényi Könyvtár, Ajkai városi tanács, Franciaországban élő tanítványok) és ajándékok által. 53 53 Jakó Zsigmond: írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1976. 301. 49
