Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
III. A gimnázium kifejlesztése
őrállomása a magyarságnak, fontos missiot teljesít: a székelyt az elnemzetietlenítés ellen védi és számos idegen ajkú tanulójának hazafias nevelése által a magyar miveltséget terjeszti. ”2« E kedvező nyilatkozatot a gimnázium igazgatósága így értékelte: „Imé az ember, a ki jött és nemcsak látta, de meg is értette a helyzetet”.& 1893. április 22-én hasonló értelemben nyilatkozott Kuncz Elek királyi főigazgató is, kijelentvén: „Ez iskola, úgy mond e vármegyében, osztályait tekintve a legnépesebb; úgy ez, mint földrajzi fekvése is mutatja, hogy ez itt bizonyos nemzeti missiot teljesíthet; éppen ezért inkább fejlesztését ajánlja, mint az osztályok számának apasztását.”» Ezen kedvező kicsengésű nyilatkozatok után is hiába kéri az E.K. Tanács 1893-ban az állami segélyt, a miniszter nem változtatta meg azt a véleményét, mely szerint a székelykeresztúri gimnázium nem állami fontosságú. így aztán 1896-ban — a millenniumi évben — a gimnázium a „lenni vagy nem lenni” kérdés előtt állott. Ez évben a miniszter utasítást adott az E.K. Tanácsnak, hogy a székelykeresztúri gimnáziumot tegye 4 osztályossá, mivel nincs az Egyháznak anyagi ereje a VI. osztály beállítására, s az oktatásügyi törvény értelmében 5 osztállyal nem maradhat fent. Az-E.K. Tanács el is határozta az V. osztály beszüntetését azzal az ígérettel, hogy ha a viszonyok javulnak, nemcsak az V. osztályt állítja vissza, hanem beindítja a VI.-at is. A millenniumi ünnepségek zajában gyászhírként sújtotta ezen határozat a gimnázium tanárait, tanulóit, pártfogóit és barátait. 1896. szeptember 23-án szerveztek Székelykeresztúron egy szűkebb körű, majd október 8-án egy szélesebb körű értekezletet, ahol döntés született az V. osztály megtartására és a VI. osztály felállítására, államsegéllyel. A szükséges összeg 20 000 forint építkezésre, és ezenfelül évenként 5000 forint volt. Az október 8-iki értekezleten megválasztották a kérést Budapesten előteijesztő küldöttséget, az Egyházi Főtanács szintén küldöttséget állított össze az állami támogatás megszerzése érdekében, úgyszintén Keresztúr városa is. December 4-én délelőtt fogadta a küldöttségeket a vallás és közoktatásügyi miniszter, majd délután a kormány elnöke. A fogadtatások előkészítését Gyárfás Endre országyűlési képviselő vállalta és intézte kellő diplomáciával. A küldöttségek kedvező fogadtatásban részesültek, biztosítást, ígéretet nyertek és reményekkel tértek.haza. A hivatalos válaszban nyolc nap múlva, az 1896. december 12- én kelt miniszteri leiratban azonban az eredmény teljesen más volt, mint amit a fogadtatás után vártak. Ugyanis a hivatalos válasz — többek között — ezeket tartalmazta: „... teljes elismeréssel adózom a székelykeresztúri gymnasiumnak azon hazafias szolgálatokért, melyeket teljesített, mindazonáltal első sorban az unitárius vallásközösségnek anyaintézetét, a kolozsvári főgymnasiumot kívánom minden tekintetben a törvények s a kor kívánalmaihoz képest rendezni és lehetőleg hatásosan segélyezni, mert ezen intézetet, mind az állam, mind magának a felekezetnek jól felfogott érdekében fontosabbnak tartom, mint a székelykeresztúri gymnasiumot; mindkettőnek segélyezését pedig az ez irányban fennforgó másnemű kötelezettségeknek nagy sokaságánál fogva most még nem eszközölhetem. A kolozsvári főgymnasium teljes rendezése után, a pénzügyi helyzethez képest, a jelen kérelem kapcsán teendő érdemleges intézkedésektől nem zárkózom el.”3i Itt tudnunk kell, hogy a kolozsvári főgimnázium új épületének építése küszöbön állt és 1897—1901 között be is fejezték. A keresztúri gimnázium megmaradt 5 osztályosnak pontosan még nyolc évig, és tovább folyt a harc Damoklesz-kardjának elhárításáért, valamint a továbbfejlesztésért. A XIX. század utolsó unitárius zsinatát 1899. augusztus 26—28-án újból Székelykeresztúron tartották. Az Unitárius Közlöny ekkor kiadott zsinati számában olvasható cikkekből, tanulmányokból erőteljesen kiérződik a gimnázium továbbfejlesztésének immár közel félévszázados gondolata. Pap Mózes a gimnázium „classica-philologia” tanára a következőket írta a zsinati kiadványban: „Öt osztályú 2* Sándor János: i.m. 292. » Uo. 292. 30 Uo. 293. 31 Sándor János: A Vl-ik gymn. osztály kérdése a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumnál, 13. 26
