Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
III. A gimnázium kifejlesztése
III. A gimnázium kifejlesztése Az iskola felépítéséért vívott emberfeletti küzdelem, az akadályokat nem ismerő fanatikus hit szorosan összefonódott a gimnázium kifejlesztéséért folytatott nemes törekvésekkel. Az 1894. június 28-án tartott évzáró ünnepélyen mondott beszédében, visszatekintve a gimnázium száz évére, Sándor János igazgató többek között ezeket mondta: „S az a székely nép, a mely és a melyből egyesek száz év alatt ily eredményt mutatnak fel; az a nép, mondom, csalhatatlan jelét adta ez által, hogy a szépért, jóért, üdvösért, hasznosért tud élni s hogy van reménye a jövőben és hite, hogy nemzetének fennmaradását a tudományos műveltség biztosítja s nem fog kitörültetni a népek sorából, de mint törekvő, igyekező helyet kér, helyet biztosít magának itt Európa keleti felében. A küzdelmek voltak próbakövei s e küzdelmekből megedzve, megerősödve kelt ki (...) tud létesíteni, fenntartani oly intézeteket, a melyek közszükséget pótolnak, a melyek eszközük, hogy úgy az anyagi, mint a szellemi téren előre haladjunk.”^ Az unitárius vallásközösség életkérdésnek tartotta e gimnázium fenntartását. A szomszéd megyékben lakókkal együtt az unitáriusoknak 70 százalékánál több él e középiskola körül. Ezekhez Székelykeresztúr közelebb van, és így olcsóbb a tanítás, Kolozsvár távolabb van és drágább. „Itt van a mi vallásunk igazán otthon, az ő természetes földében.” Itt kell magunkat eklézsiák, templomok, iskolák alapítása által erősítenünk, itt életképességünket kifejtenünk — írta Jakab Elek a Daniel Gáborhoz címzett levelében 1868. március 10-én. (150 éves emlékünnep, Kolozsvár, 1944. 70. oldal) Emlékeztetünk a gimnázium alapítását kimondó 1793-i homoródalmási zsinat határozatára, amelyben az szerepel, hogy a felállítandó középfokú tanodában csak a rhetorikáig fognak tanulni a diákok. Már a kezdeti, első évtizedben megmutatkozott a rhetorikán felüli osztályok szükségessége. Az 1797-ben kiadott, a gimnázium szerkezeti felépítését és a tanítást szabályzó főtanácsi határozat kimondta, hogy „ezen gimnáziumban, úgy miképpen Tordán, egész a logikáig az ifjúság tanulhasson, s ha valakik a tanulók közül a tudományokban nagyobb előmenetelt kívánnának, szabadság engedtessék azoknak, ha tetszeni fog a kolozsvári kollégiumban tanulás végett átal menni”.» A logikáig való tanulás a székelykeresztúri középfokú gimnáziumban felölelte az infima classis (legalsó osztály), kis decünista (kezdő főnév-ragozó), nagy decünista (haladó főnév-ragozó), comparatista (melléknév fokozó), conjugista (ige ragozó), etimologista (szónyomozó), syntaxista (mondat szerkesztő), és 1800-tól a poéta (költő) s rhétor (szónok) osztályokat. A felsorolt osztályok közül az első öt az elemi iskolát képezte, a következő négy — etymologia, syntaxista, poetica, rhetorica — a gimnáziumot, pontosabban az algimnáziumot. E négy osztály elvégzéséhez nyolc év kellett a latin nyelv megtanulása miatt. Általános volt az óhajtás, hogy a gimnázium úgy és annyi osztállyal legyen beállítva, amennyi a székelység taníttatási céljainak megfelel, hogy a költséges és távoli taníttatás minél rövidebb időre terjedjen. 1845-ben újabb változás történt: megszűnt az infima classis osztály és a következő hat fokozat az első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik osztály megnevezését kapta. Ezeket követték a poéta, rhétor és encyclopedia (valamennyi tudományág elemeit összefoglaló osztály) osztályok. Ez az 1845. évi homoródalmási zsinat határozata volt, és alkalmazása következtében 9 osztály működött. 1856-ban újabb két változás történik a bécsi kormány rendelete szerint: kötelezővé váltak a felekezeti iskolák számára is az Organisation-Entwurf követelményei. így az 25 * 25 Keresztény Magvető. 1894. 4. füzet 24 A Székelykeresztúri Líceum évkönyve, 1968 Székelykeresztúr, Ütő László: A Székelykeresztúri Líceum 175 éves története. 9. 24
