Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
II. Építkezés
osztályterem.) Ugyancsak 1869 nyarán módosult a régebbi épületrész tetőzete, lebontották a kettős francia fedelet és űj épületrésszel közös, cserepes fedelet raktak rá. A tetőszerkezet famunkáját — akár 1864-ben a tanári lakásét — Patakfalvi Márton ácsmester készítette, csaknem féláron. Az 1869-es esztendő kiemelkedő eseménye Székelykeresztúron Báró Eötvös József vallás- és oktatásügyi miniszter látogatása volt. A miniszter egy állami tanítóképző alapításának lehetőségeit tanulmányozta, megtekintette az unitárius gimnáziumot, és kifejezte jó benyomását, melyet egy ilyen kis helységben működő tanintézet gyakorolt rá. A miniszter kedvező véleménye a gimnáziumról hozzájárult a tanítóképző 1870-es létesítéséhez Székelykeresztüron, annál is inkább, mivel a gimnázium termei biztosítottak — részben ideiglenesen — helyet az új tanintézetnek. Konkrétan: a képezdei gyakorlóiskola 1870—1874 között a gimnáziumban talált helyet, a képző tanulói pedig 1870-től 1881-ig használták a gimnázium tornatermét. Az új intézet megalapítása siettette így az építkezés befejezését, viszont a Brassó—Héjasfalva közti vasútépítés elvonta a munkásokat, drágult a napszám és az építőanyag. Tekintetbe véve ezeket a körülményeket, Daniel Gábor főkirálybíró 1870. március 1-én kelt levelében a következőket írta Marosi Gergely igazgatónak: „Az építés továbbfolytatására minden követ meg kell mozdítani, hogy pénzt tudjunk előállítani, minthogy az építés bevégzése, az anyag és munkabér emelkedése miatt aligha többe nem fog kerülni, mint az előleges számítás volt. Ennélfogva kérem, mint eddig, úgy a jelen válságos napokban is, minden lehető módot elkövetni, hogy pénz meg pénz legyen az építésre, minthogy legfennebb júliusba bé kell végezni, hogy a felállítandó tanítóképezde számára a szállások készen tartathassanak. ”21 Három hét múlva a főkirálybíró elnökletével az építőbizottság ülést tartott, ahol elhatározták, hogy az építési munkálatok további vezetésére erzsébetvárosi Feigel György építészmérnököt szerződtetik. Az 1870. április 24-én megkötött szerződés értelmében az építész kötelezte magát a földszinti 3 terem boltozására, a felettük levő 3 emeleti helyiséggel együttvaló kivakolására, valamint a lépcsőház, mellékhelyiségek elkészítéséhez szükséges összes kőművesmunka elvégzésére. A munka jó ütemben haladt, és a 6 szoba augusztusra már lakhatóvá vált, a külső vakolás és párkányozás pénz hiányában elmaradt. Sándor János monográfiájában így mutatja be az új épületet: „Az egész épület folyosóival, lépcsőházaival s 3 mellékhelyiségével 1.011 m2 területet foglalt el. Bennlakási és tanítási czélra van benne 25 szoba, terem. Ez a kétizben történt építkezés eredménye. A földszinti helyiségek boltozattal vannak, az emeletbeliek pedig famenyezettel. ”22 Az építkezés befejezése után a következő gond a gimnázium udvarának bővítése volt. Ez 1872-ben nyert megoldást telekvásárlás és csere révén, az unitárius eklézsia által. Idézzük Sándor Jánost a megoldás mikéntjéről. „E szerént a tanulók részére játszó, tornázó, üdülő helyül van a gymnásium udvara, mely 1231 m2 és az udvarral kapcsolatos 2877 m2 területű kert: vagyis a gymnásiummal kapcsolatosan, mellette és végében, van 4108 m2 szabadtér, melyen, óraközben s máskor is, amidőn a köz- és magántanítás az ifjakat nem akadályozza, szabadon mozoghatnak, járhatnak. (...) S minthogy az egész telek a mező szélében van közel a Küküllő folyó mentén lévő berkekhez, ligetekhez, levegője pomélküli, tiszta és egészséges, minővel sok nagy városi intézet nem igen dicsekedhetik. ”23 1874-ben a tágas udvart övező boltíves kapu, kőkert (a templom felől), deszkakerítés készült el martonosi Pálfi Sándor vállalkozó jóvoltából, aki egyharmad árral olcsóbban vállalta el a fenti munkálatokat. Ez volt az utolsó gyarapodás, ami Marosi Gergely 21 22 23 21 Uo. 76. 22 Uo. 77-78. 23 Uq. 81. 18
