Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VIII. Nevezetes évfordulók, ünnepélyek az iskola életében
szabadtéri istentiszteletet is tartottak. Péter Lajos ismerteti az iskola 150 éves történetét, azután sor kerül a gimnázium új épületének és díszzászlójának a megáldására Józan Miklós unitárius püspök, illetve Ütő Lajos unitárius esperes által, ami 1914-ben a világháború kitörése miatt elmaradt. A diszlobogót átadó beszédében Ugrón Zoltánná, többek közt, ezeket mondotta: „... Ez a zászló 1914-ben készült (...) Adakoztunk, dolgoztunk, tervezgettünk. így jött létre a zászló, művészi rajz után, munkából, lelkesedésből, selyemből, aranyból és szeretetből. Ennek közel 30 éve. Ezalatt a 30 év alatt sokat szenvedett az ország, és nehéz élete volt annak az ifjúságnak, aki ennek az iskolának a falai közül kikerült. A zászlót el kellett rejteni...”118 Jelen van a vármegye főispánja, dr. Sebessy Ákos is, aki a vallás és közoktatási miniszter nevében üdvözli a jubiláló intézetet. A továbbiakban Abrudbányai János, a kolozsvári teológia dékánja, Szentmártoni Kálmán, a kolozsvári unitárius gimnázium tanára, dr. Rózsa József, tankerületi főigazgató, dr. Szent-Királyi Kálmán Udvarhelyvármegye alispánja, Keresztúr járás nevében dr. Kosa Béla főszolgabíró, Keresztúr közönsége nevében pedig Demeter Andor főjegyző beszélt. Úgyszintén jelen voltak és üdvözlő beszédet tartottak Mikó Imre és Váró György országgyűlési képviselők és Nyíró József író, országgyűlési képviselő. Az EMKE részéről dr. Szatmáry Lajos beszélt és 11 ezer pengő, valamint 50 darabból álló könyvadományt ad át az iskolának. Könyvadományt küldött ez alkalomból Pataki Tibor államtitkár is. Az üdvözlésekre Lőrinczy István iskolai felügyelőgondnok válaszol, majd dr. Géléi József egyetemi tanár, egyházi főgondnok záróbeszédével és a Szózat előadásával ér véget a gyönyörű jubiláris ünnepség, 150 év folytonos küzdelmeinek méltó megünneplése és értékelése. Szabó Gyula író, így emlékezik vissza Volt egyszer egy gyermekkor című művében az évfordulós ünnepélyre: „Eltelt egy év az első keresztúri út óta. Vége lett az elsős diákéveknek. De addig nem adtuk át az iskola termeit-folyosóit a nyári szünidő csendjének, előbb egy hangorkánnal kipróbáltuk a falait. »Forr a világ bús tengere« — zengte az intézet teljes létszámú diáksága, közel 350 torok, az épület lépcsőcsamokában, mint egy általános békemozgósítás a totálisra fordult háborúban: általános hangkötelezettség olyan szövegre, hogy akkor is, amikor a föld lakóit a vérbe mártott tör dühös viadalra készti, »szabad nép, szabad nép« tesz csoda dolgokat! Nem láttam még tengert, de annak forrása sem verhet harsogóbban hullámtörő gátat, mint ahogy a mi »szabadnép«-be tornyosuló hangunk habzott az épület falain, s hullámzott ki a nyitott ablakokon. A dallamot Kodály Zoltán tette a fülünkbe, a szöveget Berzsenyi Dániel adta a nyelvünkre, s a kórushoz az előcsarnokban Berde Mózes és Brassai Sámuel fehér mellszobra állta a diszőrséget. Az ünnepi alkalom pedig, aminek a fenséges kánon szólt, az iskola 150 éves születésnapja volt: 1943. június 6. Kinn az udvaron, a pódiumon s a tűző nyári napon csak mi, az énekkar hangválogatott tagjai csüngtünk szemünkkel orgonasíphosszú énektanárunkon s karmesteri pálcáján — mi, az első sorbeli törpék a könyöke táján értünk véget — s úgy keseregtünk tovább Kodállyal a székely keseregni valónkat: Aj, sirass édesanyám, mig előtted járok, mert aztán sirathatsz ha útnak indulok.”119 A következő tanévben már az iskolai ünnepségek visszafogottak, a háborús események, a tanárok katonai szolgálata éreztették hatásukat az iskolai életben. Az 1943/1944-es iskolai évet még ünnepélyesen, de megkésve, november 3-án nyitják meg, a hagyományos ballagási ünnepre az iskola történetében példátlanul 1944. április 1-én kerül sor, az évzáró ünnepély el is marad. Az ünnepélyek teljesen., ilyen körülmények közt sem maradtak el. Még megünnepelték december 6-át, március 15-ikét és március 20-án Kossuth halálának 50 éves évfordulóját. 1944 nyarának és őszének eseményei majdnem lehetetlenné tették a tanévkezdést, amire csak november 27-én kerülhetetett sor. Az épület rendbetétele, a tanárhiány, a háború okozta pusztítások, a tananyagátcsoportosítás háttérbe szorítják az ünnepélyeket. 118 Uo. 80. 119 Szabó Gyula: Volt egyszer egy gyermekkor. Albatros Könyvkiadó. Bukarest, 1979. 71. 116
