Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
69 meg, de végelemzésben életgyökerei itt vannak: erős ekklézsiák, nagy falvak, magukat jól biró száz meg száz Székely ős nemzetség, értelmes papság, sok hűn érző tisztviselő és birtokos képezik a mi vallásunk híveinek itt a Székelyföldön zömét s megingathatlanul erős alapját. Itt van a mi vallásunk igazán otthon, az ő természetes földében ! Itt kell magunkat ekklézsiák, templomok, iskolák alapítása s fentartása által erősítenünk, itt életképességünket kifejtenünk. Egy tiszta szabadelvű vállásban s egy ezeréves dicső nemzetiségben egyesülő oly vallás-erkölcsi testület, minő a miénk, egyetértve czélban és eszközökben, egyesítve anyagi és szellemi erejét, bizonyára képes lesz nemes szándékát valósitni s általa mind a maga vallási, mind nemzeti küldetése rá eső részét sikerrel teljesítni. Való, hogy mi nem tudunk ezreket adni; híveink közt nagy uradalmakat bírók nincsenek. Alapítványainkat is elvették inkább a fejedelmek, mintsem adtak volna. De van anynyija ezer meg ezer unitáriusnak, a miből sorsához képest él; van hű székely nemzeti és unitárius érzés szivében, mely bizonyára örömmel fog juttatni filléreiből, vagy búzája- és törökbúzájából annak az intézetnek felépítésére, melyben ő, apja, nagyapja és régi ősei nevelkedtek s tanultak; valamint jövőben is fiai és unokái száz és, adja Isten ! ezer évig nevekedni fognak. A sok kicsi épen úgy nagygyá növekedik, mint a kevés több. S aztán, a hol 10—20,000-ből álló nép egyesíti akaratát s erejét, ott a siker már az egyesülésben biztosítva van. A kik a Sz.-keresztúri unitárius gymnasium kiujítása s felépítésének teljes bevégzése nemes eszméjét megpendítették, az általam is érintett nagy czélok elérésére, unitárius Székely tanuló ifjúságunk számának nevelése, tanulási helyének bővítése és kényelmesebbé tétele által a legmagasztosabb czélt tűzték ki, helyre hozni kívánván apáik és sok évtizedek mulasztását, jóvátenni igyekezvén annak méltán érzett szégyenét.“
