Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)

II. Építkezés

56

dődött. 1857. júliusban tartott Egyh. főtanács N.-ajtai Péterfi Sámuelt megválasztotta rendes tanárnak s az évi sept. 6-án be is igtattatott. Csakugyan az évi junius 10-iki Egyh. K. Tanács 34 sz. a. Alsó-Siménfalvi Marosi Gergelyt jelölte ki tanárnak, de 2 évre külföldi egyetemek látogatására küldetvén, csak az 1859-iki zsinati főtanács teszi meg rendes tanárnak, s az évi sept. 18-án be is igtattatott.

A lakás viszonyok akkori nyomorúságos volta, miután a tanárok száma szaporodott, a tanári lakok építése gondját ébresztette fel. Nem hogy azonban erre pénz lett volna, de a telek is hiányzott. Ekkor Gálfi Sándor felügyelő-gondnok felterjesztésére, az E. K. Tanács 1857-ben 47 sz. a. elhatározza, hogy az igazgató lakása mellett lévő Patakfalvi József-féle telek vétessék meg a közpénztárból, a régi telek bővítésére. Ez a 350 □ ölnyi telek meg is vétetett 241 Rfrt 40 krral ezüstben. Azonban a telekbővítés gondolatát elejtvén a E. főtanács, 1857-ben már intézkedik, hogy tanári lakhelynek állítassák bé s egy előre jó kerítéssel kell ellátni. E kerítéshez a Tordátfalvi és Bözödi ekklézsia tagjai hoztak cserefa sasokat 1858-ban.

Az említett telek mellé 1858-ban Toldi Jánosnétól vásároltatott egy 144 □ ölnyi telkecske 50 írton. A közpénztár fizette. Ezek együtt képeztek egy tanári telket. Ez alkalommal is a Patakfalvi tanórokba járó út kicseréltetett, hogy az ne essék a két tanári telek közé, hanem legyen széltől keletfelé.

1860-ban visszanyerték az unitáriusok önkormányzati jogukat s szabadon, a saját akaratuk szerént intézhették egyházi, iskolai ügyeiket. A szabadság szellői kezdettek lengedezni. Remény támadt a keblekben, hogy derültebb napjai lesznek tán a magyarnak, s igy mind több-több szülő gondolt arra, hogy gyermekét tanítássá, neveltesse. Az iskolák jobban-jobban népesedtek, jóllehet a helyiség szűk volt, de a nagy nyomás következtében csak a közelebbi években tett áldozatok annyira