Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
42 lehet kőből építeni s kérdést teszen, hogy honnan kellessék pótolni ? Mihály János felkéretett, hogy a maga hathatós közbevetése által a tehetősb és buzgóbb atyafiakat és ekklézsiáinkat a szükséges materiálék kiszolgáltatására bírni ne terheltessék, és erre nézve, a még meg nem szólított Maros-, Küköllő-, Aranyos- és Kolozsi környékek is szoktassanak meg. Mihály János Udvarhelyszék v. királybírója állván a mozgatók közé, már még ez évben, t. i. 1818-ban, az oklándi zsinaton kimondatott a gymn. szobáinak kőből való építése, minthogy a faépület romladozott állapotban volt. E zsinaton a szent-ábrahámi ekklézsia ajánlkozott, hogy egy szobát kőből épít, bolthajtással látja el s cseréppel befedi. Ez ajánlat nagy reményt keltett a jelenlévőkben a gymnasiumi épületnek kőből építése iránt s bizottságot nevezett ki a zsinati főtanács a terv megkészíítésére és a szükséges költségek mikénti megszerzésére. A bizottság egyik lelkes tagja h.-almási Mihály János vala, a ki még a zsinat előtt foglalkozott az építés ügyével s annak a mikénti keresztülvitelével. Erre mutatnak Körmöczi Jánosnak, 1818. ápr. 12-én, Mihály Jánoshoz irt e sorai: „A Keresztúri gymnasiumra nézve részemről, úgy látom, hogy jó a Planum ; azért, mig ez consistorialiter megállíttatik, addig is csak gyűljön a materiale." A gymnasium inspector-curatorai, u. m. Biró József, Mátéit István és Mihály János 1818. nov. 12-én1 az esperesekhez írnak át, hogy visitatio alkalmával az ekklézsiákat és hallgatókat bírják adakozásra, hogy gabonában adakozzanak, hogy a dülőfélben lévő gymnasiumi épület helyett egy más állandóbbat lehessen építeni, legalább is 12 házat. S el is mondják, hogy eddig mi az eredmény az udvarhelyi és keresztúri körben. Az udvarhelyi kör megszólíttatott a szükséges mész L. : Uzoni-Fosztó-féle unitárius egyháztörténet 5. k. 596-^597 lapjain.
