Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)

II. Építkezés

38

gákra kiküldött biztosoknak a Ravai zsinaton 1812. julius 6-án 131 sz. a. tett ezen jelentése : „Keresztáron az ifjúság szorgalmát középszerűnek, némely osztályokat alkalmasoknak, másokat gyengéknek találtuk. A togatusok akkor adnak exercitiumot, a mikor akarnak. A deákok közül deákul jól egy se tud“, stb.

Szigorú és nagy kívánság vala a latinul jól tudás és eppen a keresztúri tanulóktól, de hogy ez túlhajtott dolog volt, semmi sem bizonyítja világosabban, mint az 1812-iki egyházi főtanács határozata, mely szerént a keresztúri, tordai és kolozsvári gymnasiumokban a thetorikát végzet tanulók számára Kolozsváron egy új osztály felállítását rendelte el, hogy együtt a latinnyelvet bővebben tanulják ; mi azt mutatja, hogy a kolozsvári tanulók se tudtak többet a latinnyelvből, mint a keresztúriak.

Szabó, úgy látszik, már előre figyelmeztetve volt, hogy vizsgáló biztosok jenek és pedig szigorú szándékkal, mert már 1811. ápr. 16-án azt Írja a Püspökhöz : „csak látom én azt sajnoson, hogy én a miéink között az érdemlegionak tagjává nem leszek, bár mint igyekezzem is magamat érdemesíteni. Ám legyen! Elég jutalom leszen nekem a belső megelégedés, hogy én közönségünknek szolgálok. Nem csüggedek el azért, hanem valamint eddig, úgy ezután is azon lesz igyekezetem, hogy a szolgálatot, melyet vállaltam, híven teljesítsem, végezzem. Nem rebegek tehát a criticus censoroknak jövetelekre“.

Nem hitte, nem remélte, hogy oly súlyos criticát gyakoroljanak az ő működése felett, pedig már pályája kezdetén tájékozott volt a kolozsvári professoratus némely tagjainak az ő személyét illető véleményéről, mert már 1796-ban ezt írja Lázár Istvánnak : „én, hogy Statusunknak hozzám hajlandóságát megnyerjem, többet cselekedtem, mint más hozzám hasonló, feláldozván kevés vagyonomat is ; azután is azt a törést választottam és állást, melyet.senki tőlem tudom azért nem irigyel,