Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
21 probátioja felöl, egy nehánynak a mi nemesseink közül szólottám, kiknek cppen az a szándékuk, hogy a jövő gén. consist.-ba ezen tekintetben deputatust küldjenek. Én is úgy gondoltam, hogy akkor jelentsem bé magamat. Addig tehát úgy leszek Keresztáron, mint vendég s ha a gen. Consist.-nak kedve leszen más professorral boldogítani a Keresztúri léendő gymnasiumot, nem leszek szerencséjének irigylője“. A mint az adatok mutatják, Szabó S. megmozgatta az épités-ügyét és az embereket, mert már nov. 28-án Pálffy Mózes V. királybíró maga szándékszik Kolozsvárra menni, és az épülendő gymn. s abba léendő professornak állapotja felöl végeztetni. Sőt még Br. Kordáné is — a ki nem volt ugyan unitárius — úgy nyilatkozott Símén Andrásnak1, hogy mivel látja resteskedéseket feltett czéljokban, maga fog egy napot rendelni, a melyre a maga praesidiuma alá összegyűjti azokat, a kiket ismer vallásunkbeliek közül jobb szivüeknek lenni. A dolgok ha lassan is, de kezdettek oly fordulatot venni, és úgy alakulni, hogy Szabó S.-nak reménye támadt arra nézve, hogy valahára már állása biztosítva lészen ez intézetnél. Erre mutatni látszanak Lázár 1. püspökhöz1 2 irt sorai: „én is tudom azt, hogy jó volna már futkosó higságomat megoltani és csendességben élni. Eddig volt gondolkozásom a belső állapotra nézve, azt úgy analyzáltam vala, hogy ott legyen lakásom, a honnan ne kellessék alá s felsátoroznom, ugyan ezen tekintetből lett az, hagy minekutánna az irigy, fondorló szívek, mind a toroczkói, mind a kolozsvári papságra illő lépésemet meggátolták, annális inkább, azt nem akarták, hogy én a kolozsvári kollégiumunknál professor legyek, lemondván mintegy a papiállapotról, válasszam itt, messze irigyeimtől3, az épülendő gymnasi-1 Szabó S.-nak 1794. nov. 28-án Lázár I. püspökhöz irt levele szerént. 2 1795. febr. 14-én. 8 L. Szabó S. életiratát a „Keresztény Magvető“ IX. k. 2 fűz. 105—117 lapjain. A személyesügy némileg érintve van ott, most arra nem terjeszkedünk ki.
