Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
X. Bennlakás. Magántanítás. Építkezési viszonyok. Játékok. Egészségügy
228 a már folyamatban lévő es az említett alapítványok segédkezése folytán, nagyon sokan nyerhetnek csaknem ingyen ellátást, mig a teljes fizetők is olcsóbb és jobb élelmezésben részesülhetnek. C) JÁTÉKOK. A torna, a régebbi időkben ismeretlen volt a tanulók olőtt. A testedzésről azonban volt gondoskodva, a mennyiben a játékok különböző nemeit gyakorolták a tanulók a gymn. udvarán, naponta egy-két órán. A melegebb időszakokban pedig lietenkint egyszer, szerdán délután, a gymnasiumlioz közelebbi rétek, mezők valamelyikére, zászló alatt, dobszó mellett, vonult ki az összes ifjúság, a tanítók felügyelete alatt, hogy a szabadban játékkal töltsenek egy pár órát. Négyféle labda-játékot űztek: 1. Kukkra-ütés, kiütő. Egymástól, hosszában, szélében, többen állottak bizonyos távolságra ; egy pedig a játszótér végénél, egy méter bosszú bottal, egy más tanuló által eleibe adott labdát magasra ütötte s a melyik aztán a künnállók közül kifogta, az ütötte a labdát, s ez így folyt tovább. 2. Beálló, leszedő, várasdi. Egy 15—20 méter átmérőjű kört formálva, többen körül állottak s egyik a labdát dobta a másiknak. A ki elejtette, az a kör közepére állott. A körülállók folytatták a labda dobást egymásnak s ezek közül, a kinek tetszett, a benállóra egyet ütött a labdával. Ekkor a körülállók szétfutottak s a benálló a felkapott labdával utánok dobott s a melyiket találta, az is beállott. Ha azonban, a bennálló a hozzádobott labdát nem tudta addig megfogni, hogy a labda a körön kívül gurult, akkor nem volt szabad a künnállók után dobni, s ha dobta is, az nem volt érvényes. Ha az első ütés megtörtént, a kik nem lettek találva, újra körülállottak s folytatták a játékot mindaddig, a míg a bennállók a kiinnlevőket mind leszedték, t. i. beállították. A künnlevő akkor is köteles volt beállani, ha az általa bedobott labda egyet se talált; vagy, ha valamelyik bennlevő a kezével a labdát kifogta, mielőtt a labda valakit, vagy a földet érte volna. Mikor egy állás lejárt, újra kezdették. Várasdinak azért nevezték, mert körülállva, mintegy várat képeztek, a hol a künqlévők a bennállókkal viaskodtak.
