Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
IX. A tanulók segélyezése. Jutalmak
223 A TANULÓK SEGÉLYEZÉSE. JUTALMAK. A keresztúri gymnasium organisatioja kidolgozására kirendeltetett commissionak, 1797. évi egyh. főtanács 24 pontja alá Írásban béadott munkája 8-ik pontja alatt a van mondva: „Ad normám gymnasii Thor densis, az ezen gy'mnasiumban tanóló togás deákok is in grémium Sedis a patronusokhoz és ekklézsiákhoz, innepekre kimenni ne ellenztessenek.“ Hosszú időn keresztül volt ez gyakorlatban, hogy t. i. egyes patronusokhoz s ekklézsiákhoz, a felsőbb osztálybeliek közül, az arra alkalmasabbakat kiküldötték, a kiket aztán legátusoknak neveztek. Ez a rendszer egyfelől az ifjaknak a szónoklásban való gyakorlat, társadalmi jártasság szerzés, másfelől pedig bizonyos jövedelemhez jutás, úgyszólva, segedelmezés szempontjából volt inkább gyakorlatba véve. Az első is, de inkább az utolsó szempont tartotta ezt fenn egészen 1887-ig, a mikor az Egyh. Főtanács bészüntette. Nem tárgyalva most ennek sem előnyét, sem hátrányát s a korszellemet sem hiva támogatóul a beszüntető végzés mellé, csak azt lehet mondani, hogy ezen a réven az ifjak, az alatt a 90 év alatt, a míg a korszelleme el nem kapta ezt a kezök közül, a legkevesebb, 50 ezer forint segélybe részesültek. A legatumoknak, különösön Koronka igazgató idejében, egy, vagy két tizedét bé kellett adni, részint az iskola folyó szükségeire, részint pedig az egész deákság közötti felosztásra. (Divisio patrocinii). E divisio patrocinii-t meghatározni, hogy t. i. mennyi osztatott így ki a tanulóknak, nem lehet. Az, azonban bizonyos és adatok támogatják, hogy a tanulók segélyezése gondját képezte a vallásközönségnek és az egyeseknek is, a mennyiben az anyagi viszonyok engedték. IX.
