Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
IV. Tanári, tanítói személyzet és tanárképzés
130 donban több főbb nevelői intézet van, itt pedig egy unitarium gymnasium virágzik ; egy a haza előtt Társalkodónkban megjelent munkáiról ismeretes derék professor, a szép lelkű Koronka József alatt. 12. „Dicsőség a Teremtőnek" kezdetű dicséretet Koronka J. irta', s Írhatott még többet is, csakhogy azokról adat nem maradott hátra. 3. Péterfi Sámuel, N.-Ajtán, Háromszékmegyében, született 1821-ben. A népiskolát szülőföldén látogatta s onnan, az 1833. évi szept. 1-én, a sz.-keresztúri gymn.ba ment tanulását folytatni s ezt 1842. júniusban elvégezvén, a következő isk. év elején a kolozsvári főgymnasiumba ment át, hol tanulmányai befejezése után segédpap lett az unitárius ekklézsiában, 1847-ben. Kezdődvén azonban a nemzet szabadságharcza, őt is, mint más fiait a hazának, a kötelesség zászló alá szólította. Bem táborában szolgált, mint tüzértiszt1 2. A harcz végződése után, Hunyacimegyében lakó, kénosi Sándor Gergely családjánál vállalt nevelői állást, a honnan aztán Szászvárosra, a reformátusok iskolájához, ment tanítónak. Itt szolgált 1857-ig, a midőn a junius 1-én tartott E. Főtanács 34. sz. alatt kinevezte tanárnak, a székelykeresztúri gymnasiumhoz s az évi szeptember 6-án be is iktattatott tanári hivatalába3 s azt folytatta az 1862— 63. isk. év végéig, a mikor szt.-ábrahámi pap lett. Latint, magyarnyelvet s természetrajzot és történelmet tanított. Humánus, tapintatos bánásmódjával annyira megnyerte tanítványait, hogy az ő tárgyait a legnagyobb kedvvel tanulta mindenik növendék. Meghalt 1884-ben, okt. 27-én. 4. Marosi Gergely. Született Alsó-Siménfalván, Udvarhelymegyében, 1832-ben. A sz.-keresztúri gymnasiumba vitték szülői már az 1840—41. isk. év elején s ezt 1852-ben végezte. Ekkor a kolozsvári főgymnasiumba ment át tanulását folytatni, hol 1855-ben érettségi vizsgát tett. Az 1855-iki E. Főtanács egyszerre öt ifjat 1 Lásd : Unitárius énekeskönyv 1865. évi kiadás 49 lapján. 2 Ez adatok a Kér. Magvető XIX. évf. 6 fűz. 390 lapjáról vannak véve. 3 Láss : e beiktatásról a Kér. Magv. XXIX. k. 37—42 lapjain,
