Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
IV. Tanári, tanítói személyzet és tanárképzés
108 barátai, építtetői, ha Tordáról felsőbb osztályba járó tanulókat kérnek bé a Consistoriumtól, a kik aztán a felsőbb osztálybeli tárgyakat Szabó S. vezetése, tanítása mellett gyakorolják Sz.-Keresztúron s ők maguk az alsóbb osztályuaknak lesznek tanítói, a mig az ők tanulásuk a sz.-keresztúri gymnasiumnál bevégződik és magasabb tudományok tanulása végett átmennek a kolozsvári főgymnasiumba. Mely idő alatt aztán a Sz.-Keresztúron kezdő tanulókból is válnak felsőbb osztályúak s így ez a rendszer folyamatba indul. Ez szépen ki vala gondolva, de mint mindennek, úgy ennek is akadtak ellenzői. És pedig nem azon az okon, hogy ez a rendszer félszeg; állandó és képzett tanítók kellenek, mert ezek nyujtnak inkább biztosítékot a tanítás sikeréről, hanem inkább féltékenység és Keresztúr iránti ellenszenvből.1 Ily formán vélekedők azonban kevesen valának. 1796. okt. 21-én Írja Lázár István püspök a Consistoriumnak Sz.-Keresztúrról: „Minthogy az itteni gymnasiumban számos nemesseink gyermekei, úgy szászoknak s előkelő polgároknak fiai, a háromszéki felső-fehérmegyei, udvarhelyszéki, keresztúrfiszéki, marosszéki köznépből álló tanulókon kívül már itten jelen is vannak s bizonyoson még leendenek ; mindenekhez képest úgy remélhetni a gymnasiumnak egy summában jó móddal való fennállását, ha a professor mellett legalább négy olyan deákok lesznek, a kik mind publicus s mind pedig privatus praeceptorságot és a négy lakó házakban hospesi hivatalt is viselhetnének. Az a kérés terjesztetett az ekklézsiák részéről a püspök eleibe: tenne olyan rendelést a tordai gyrnn. recto rához, mely szerént általa, az említett czélnak elérésére, mind profectussokra, mind erkölcsiekre nézve használatos s alkalmas négy ifjak választatnának ki az ottani deák ifjak közül, a kik Keresztáron tanulásokat, bárcsak két esztendeig, 1 Lásd: Kér. Magvető VIII. köt. 339 lap.
