Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
Czegei Vass György (167-172. 1.) így írja le az óvári református templom és az unitárius iskola átadását: 1693. szeptember 22-én olvasták fel a király diplomáját, „melyben ő felsége konfirmálta [megerősítette] és mintegy parancsolta is, hogy 1692-ben szebeni gyűléskor az katolikusoknak tett ígéretünkkel megelégedjenek". Szeptember 29-én „expediáltak engemet Horváth Ferenc urammal és egy brassói szásszal Kolozsvárra, hogy az mely három házakat rendelők az unitáriusoknak az scholájuk helyett, azokat revideáljuk és böcsültessük meg". Október 1-jén megbecsülték a házakat. 2-án írtak Tordára, s várták a választ. Nem jővén a válasz, 3-án Tordára mentek. 4-én visszatértek azzal az utasítással: hogy a kötelezvényeket a szabó céhnek, a kannagyártónak és református eklézsiának adják át, a házakat vegyék át, a kiköltözőknek alkudjanak és vegyenek szállásokat, az unitáriusoknak adják át az 5000 frt.-ról a kötelezvényt és a házakat s üríttessék ki az iskolát és a református templomot. Október 6-án kezdték kiköltöztetni a lakosokat. 7-én az unitárius eklézsia gyűlésébe mentek, s kívánták, hogy a diákok is költözzenek. De az eklézsia kategorice kijelentette, hogy míg a „házakat oly privilégiummal nem adják, mint scholájuk volt", ki nem költöznek. 8-án ismét izentek az unitáriusoknak. Ezek másnapig kívántak halasztást. 9-én „jó reggel" megint izentek, hogy a házakat assignálják [átadják]. Ezután többször üzengettek s a házakhoz menvén azokat átadták. Ebéd után Monostort vették át Kollatovithtól. Október 10-én: „Siralmas és példa nélkül való dolog, keserves, de emlékezetes, mely vég bevittetett ez mai napon - kezdi Vass feljegyzéseit -, melyért minket se most, se ennek után is senki méltán nem ítélhet meg és átkozhat, mert szolgák voltunk benne, parancsolták s kételeníttettünk eljárni benne. Bizonyítom az Istennel, hogy ezen dologban való küldettetésemkor is recusáltam [mentettem] magamat, sőt külön csak magányosan instáltam [kértem] az méltóságos gubernátornak, hogy rendeltessék más helyettem ezen dolognak végbenvitelére, sok okokkal erősítvén instantiámat, de semmit nem effectuálhattam [végezhettem], ő nagysága is bőv szóval replikálván [válaszolván] és szavát ezzel konkludálván [összegezvén]: Méltán kegyelmedet senki azon dolognak végbenvitelében nem átkozhatja, mert kegyelmed abban csak szolga lesz és hogy parancsolják, kételeníttetik kegyelmed végbenvinni. Ezt sem bízhatni minden emberre, az dolog nagy és terhes lévén." Október 10-én, szombat reggelén szokott reggeli harangozáskor a templomba bementek, istentisztelet után a katolikusok után küldtek. Bátai lelkész „az községet megáldván, az bibliát nagy sírással zokogással lehozta és az egész cultus [istentisztelet] alatt rettenetes sírás és zokogás volt". Ezután kimentek a templom ajtajába, a katolikusok azt izenték, hogy hallomásuk szerint a református szászok templomát nem akarják átadni, s ez esetben hiába nem is jőnek. Mire azt üzenték vissza, hogy egészben adják a reformátusok templomát és az unitáriusok scholáját cum suis pertinentiis [a tartozékaival], az melyeket unitárius uramék bírtak most de praesenti [azonnal]. Látván, hogy „csak haszontalan ebbeli munkájok és mesterségek” előjöttek. Akkor Vass György beszédet intézett FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KO L L É C I UM TÖ RTÉ N ÉTÉ B Ő L
