Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
80 AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) legyen azon, hogy a többi vallások ott az unitáriusok templomát engedjék és adják át a másik helyett és amit csak lehet ebből a célból elkövetni, el ne mulassza." Rendeli azt is, hogyha a belső tanácsba és királyi táblára három alkalmas személy nem lesz az unitáriusok és lutheránusok között, akkor a hiányt a református és katolikusok közül egyenlő számban kell kitölteni. A császár meg van győződve, hogy ezzel a méltányosságnak és királyi kötelességének tett eleget, s nem kétli, hogy a római katolikus urak e határozatába belenyugodnak. 1693. május 14-én adta ki az ún. Alvinczi-féle rezolúciót, melynek 2-ik pontjában hivatkozik arra, hogy a vallás ügyében a diplomában már döntött, de kifejezi, hogy kedvesebben venné, ha Kolozsvárt a református helyett az unitárius templom üríttetnék ki, s adatnék át a katolikusoknak, azt különös hűségükjeiéül venné, más ügyekben elismerné, mely esetben 5000 frt. kifizetését rendeli segélyezésükre. A 12 tagú belső tanácsba és királyi táblára a négy bevett vallásból 3-3 egyént fog kinevezni; ha azonban az unitáriusok és lutheránusok között három alkalmas személy nem lesz található, ezt a hiányt a reformátusok és katolikusok közül egyenlő számban fogja betölteni. Uzoni-Fosztó leírván e tárgyalásokat s a császár rezolúcióját, hozzáteszi, hogy az egyház vezetői helytelenül jártak el, midőn nem vették figyelembe az Alvincziféle rezolúcióban a császár ajánlatát, hogy ti. más előforduló dolgoknál is értékelni fogná azt az előzékenységet. Ez a szempont különösen figyelemreméltó, mert a 6. pontban a belső tanácshoz és királyi táblához a vallásokból egyenlő számban való kinevezésről van szó. Amennyiben azonban „az unitáriusok és lutheránusok között három alkalmas személy nem található", ezt a hiányt a reformátusok és katolikusok közül kell kitölteni. Itt kezdődött a mi mellőzésünk és elnyomásunk, ez költötte veszett hírünket, amely 100 évig tartott, s melytől csak II. József szabadelvűsége tudott felszabadítani. Az Alvinczi-féle rezolúciót 1693. szeptember 16-án Tordán hirdették ki az országgyűlésen. A gubernátor megrendelte a kolozsvári tanácsnak, hogy a plébánia mellett levő három házat üresítse ki, hogy az unitárius diákok oda beköltözhessenek, s a szabó céh házát becsültesse meg. E becslésre az országgyűlés Vass Györgyöt, P. Horváth Ferencet és a brassói követet küldötte Kolozsvárra. Október 1-jén megtörtént a becslés és alku. A követek jelentést tettek az országgyűlésen, ahonnan október 5-én az átadásra és átvételre vonatkozó utasításokkal térnek vissza Kolozsvárra. Vass György, Suki Pál és Fleischer Tóbiás a három protestáns felekezet nevében október 7-én előadták az unitárius eklézsia gyűlésében az ország rendeletét, s kívánták, hogy a diákok azonnal költözzenek ki. De a közgyűlés kimondotta, hogy amíg a három házról nem biztosítják [őket] ugyanolyan privilégiummal, amilyennel mostani iskolájukat bírják, nem költöznek ki. Tordáról kért és kapott utasítás, és a kért biztosítás megkapása után október 9-én a követek az unitárius eklézsia képviselőinek a helyszínen a három házat és az 5000 frt.-ról szóló kötelezvényt átadták. Másnap, október 10-én de. az óvári református templomot és unitárius kollégiumot adták át, s du. Monostort a katolikusok képviselőinek.
