Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL rös Mátyás, Dálnoki Lőrinc rektor (Fasciculus II. 181.), Árkosi Benedek, Enyedi János lektorok, Árkosi Ferenc szentpéteri iskolai lektor. 1661. február 9-én (Fasciculus II. 168.) olvassuk az első bejegyzést a pestisről, mikor Szebeni Keresztély szász kollaborátor meghalt, s csak október 5-én kezd szűnni ez a szörnyű vész, amely annyira megritkította a papok és tanárok sorait, valamint a tanulókét is. A következő évben a törökök és tatárok tűzzel-vassal dúltak és pusztítottak, foglyokat hurcoltak magukkal, s olyan ijedelmet okoztak, hogy Uzoni-Fosztó szerint 1662-ben csak 7 magyar és 2 szász tanuló volt az iskolában (Egyháztörténet II. 412); Járni János püspök halála után (1661 .VI. 3.) 2 évig és 5 hónapig nem volt püspök. Annyira papok nélkül volt az eklézsia, hogy az 1665. június 21-i nyárádszentlászlói zsinatnak el kellett rendelni, hogy a kolozsvári eklézsiában rendre szolgáljanak hetenként a torda-aranyosi és marosi kör papjai. A kolozsvári magyar eklézsia előadván papjai betegségét, kéri a zsinat segítségét. A zsinat rendeli, hogy az Aranyos körből rendre szolgáljanak a papok egy hétig Kolozsvárt; ha a papok mind szolgáltak, következzenek a Maros- és Küküllőköriek s ha a kolozsvári papok addig sem gyógyulnak meg, az eklézsia gondoskodjék papról magának. Beteg voltSzentmártoni Bodó Bálint. A megelőző évben meghaltak: Kökösi János és Radecius János. Egyedüli magyar pap volt Solymosi Boldizsár püspök. Két év múlva a bethlenszentmiklósi zsinat jegyzőkönyvében olvassuk, hogy az eklézsia meghívta Kövendi Nagy Mihály árkosi papot, aki a háromszéki kör esperese is volt, de semmi rábeszélésre sem vállalkozott. A közbeeső időre 1662. augusztus 2-től 1664. augusztus 24-ig, míg papszűkében volt az eklézsia, Bölöni Nagy Gergely szenior rendeltetett prédikálni, kit 1678-ban Schirmer helyére hívtak rendes papnak a szentpéteri külvárosi eklézsiából. De nem volt jó a viszony közte és a püspök között, mit bizonyít az 1678. január 9-i eset, melyet a Fasciculus írója örökít meg. A püspök délelőtti beszédjét tévesen magára vonatkoztatva délután olyan támadó beszédet mondott ellene, hogy a püspök felingerlődvén még befejezése előtt kiment a templomból. Ez a paphiány s a meglevő kevésszámúaknak is egyenetlensége, mely a diákság szeme láttára és füle hallatára foly, nem lehetett épületes hatással rájuk és a hívekre. 1677 októberében (Fasciculus II. 347.) megint dühöngeni kezd a pestis. A főnök feljegyzi, hogy Apafi leánya Radnóton meghalt, a nemesség nagyszámú és fényes kíséretében Kolozsvárra hozták és a Farkas utcai templomba temették. Ekkor határozták, hogy a külvárosban a novíciusok kötelesek temetésre menni 24 drért, de csak egy részük, mert két csoportba (pars) vannak osztva. A tanulók közül halálesetet nem jegyez fel, habár azt mondja, hogy különösen gyermek halt el sok, s az 1678-ik évet imádsággal kezdi, kérve Istent, hogy a pestist tartsa tőlük távol. 1686 májusában (Fasciculus II. 425.) súlyos ragályos betegség terjed el az egész országban s a városban is. Sokan meghaltak. Iskolánkból 32 diák, egy néhány szekundanus, s mendikánsok közül sokan súlyosan megbetegedtek.
