Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
67 juk meghalván, anyjuk, Kemény Kata, noha református, a bátyja és a fejedelem unszolására nehezen adá a két nagyobbat Keresztúri Pál keze alá. A kicsi Eleket otthon taníttatta, de„igazi reformátussága holtig kétséges volt az emberek előtt." (1.235). 1659-ben visszavitték megint Kolozsvárra Apáczai keze alá, aki„egy Celebris disputatiot írt vala de peccato originali [eredendő bűnről] és én annak corollaria responsiot ex theologia et philosophia [koszorúval kitüntetett teológiai és filozófiai választ] ... Unitárius professorok, papok, pápista páterek is invitáltattak és opponáltak."(1.251). ApafiTolnai F. István professzort (1665-1685) Kolozsvárról Udvarhelyre akarja rendelni papnak. Az ifjúság 1667 elején Teleki Mihály patronushoz fordul, hogy vesse közbe magát a fejedelemnél, nehogy elvigyék Tolnait. „Hiszen ha valahol Erdélyben kívántatnák az scholának erigáltatása együtt, itt kellenék; mert itt nemcsak az unitáriusság, hanem még az pápistaság is immár valóban fészket vert"úgy, hogy ha Udvarhelyt laknék is, akkor is ide kellene hozni; ha pedig innen elviszik, „azon az ellenkező feleknek, mind unitáriusoknak s mind pápistáknak nem kicsiny örömök érkezik". Baumgarten első igazgatóságának idejében béke uralkodott az országban, a tanulásra jó alkalom és sokan voltak az adakozó maecenások. Baumgartennek a tanításban való jártassága, magyarázataiban a bölcseség, beszédében a latin nyelv szépsége minden tanulónak ösztönzést adtak a tanulásra, s bámulatosan lelkesítettek. Az összehasonlító filozófiának minden ágát előadta. De különösen a keresztény vallás tanait csepegtette szívökbe, s az iskolából képzett papok, a fejedelem udvarába a politikában és történelemben kitűnően jártas férfiak kerültek ki, s külföldi akadémiákra jelesen képzett ifjak. Első igazgatóságának vége felé azonban ez a helyzet teljesen megváltozott. A német és magyar őrség, melyet 3 napra önként fogadtak be a városba, harmadfél évig maradt nyakukon, s ezek annyira kiélték a polgárokat, hogy a gazdagok is csaknem koldusbotra jutottak, és sokan kiszöktek és elbujdostak a városból. Benn az őrség garázdálkodott, künn a török ólálkodott. Nélkülözés és ínség szakadt a polgárokra. 1661-ben kitört a pestis. Baumgarten szilárdan és híven állott hívei között, s őrizte, mint a jó pásztor, a nyáját. Árkosi Benedek a lelki tanítókért való könyörgésében mondja: „mely igen megfogyatkoztanak a pásztorok, kik az te népedet igaz tudománnyal és jó példaadó erkölcsökkel igazgathatnák", és jöttek a hamis próféták juhoknak öltözetében, kiknek az ő tudományok előbb-előbb mégyen. Az 1660 körüli politikai s közállapotok süllyedését jellemzi e sorokban: földünket elpusztította az ellenség, városaink felgyújtattak, „tartományainkat szemünk láttára megemésztették az idegenek". Kéri a gondviselést, rontsa meg a„sattzoltatókat", szabadítsa meg nyomorgatásukból, s ne adja vérüket szomjúhozó ellenségeik kezébe."Olyan nagy mérveket öltött a nyomorúság, hogy a polgárok megrázó szavakkal kérik a császári biztostól, engedje őket megmaradt holmijukkal kiköltözni, mert„Kolozsvárt lenni a legtűrhetetlenebb állapot". 1655 áprilisában egy borzalmas tűzvész hamvasztja el a város nagy részét, FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS K O L L É C I UM TÖ RTÉ N ÉTÉ B Ő L íU-J'
