Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
41 rítésével, hanem„az egész székelységet, kiváltképen Háromszéket a melléje adott brachium [karhatalom] által az ellenkezőknek (= unitáriusoknak) nagy méregbosszúságokra megcirkáltatá" (Geleji Katona: Titkok titka), s unitárius eklézsiákat a református vallásra áttérésre kényszerített. S mindez történt egy félszázaddal később, hogy Tordán a feltétlen vallásszabadság elve törvényben kimondatott. E püspöki vizsgálat viharai alatt Radecius püspök nem mozdult ki Kolozsvárról. Emiatt vádolják is őt félelemmel és hanyagsággal. Szentábrahámi nem foglal ellene álláspontot. Uzoni-Fosztó határozottan védelmére kél, s előadja, hogy 1622-ben súlyos pestis dühöngött Kolozsvárt. Március 4-én meghalt Göcs Pál plébános, október 27-én Lisznyai Gervasius magyar pap, december 2-án Broser János szász pap, aztán sok unitárius szenátor. A reformátusok közül is sokan, köztük maga a fejedelem neje, Károlyi Zsuzsanna és Gyöngyösi András református pap, „a sátán angyala". Radecius nagy bánattal nézte ezt a pusztulást, de nem tétlenül, amint zsinati összehívó levelei mutatják. 1623. június 25-re Ádámosra hív össze zsinatot. Soraiból kicsendül az a gondolat, hogy talán őt éri a szemrehányás, ha nem tarthatnak kellő időben zsinatot, de az is, hogy minden felől veszélyek tornyosulnak feléjük, melyektől csak az isteni hatalom mentheti ki őket. Következő évi zsinatot összehívó levelében megint fájdalommal mondja, hogy „ki vagyunk téve a világ gyűlöletének és megvetésének és veszélyben van eklézsiánk állapota a világ fiainak istentelen és ártalmas kívánságai miatt". [...] Bethlen halála után az unitáriusok Katalinhoz fordultak. Rendeletére vizsgálatot tartanak 1630-ban tanúkihallgatásokkal Szent-lványi Henter András, Kőröspataki Kálnoki István és Kilyéni Székely Boldizsár. Kihallgatnak 58 tanút, köztük idős embereket, akik jól emlékeztek még Dávid Ferenc és Hunyadi Demeter püspökök idejére. A felvett jegyzőkönyv alapján 1630. ápr. 20-án rendeletet ad ki Katalin, melyben elmondja, hogy mindkét fél előadta a maga előterjesztését, s az unitáriusok súlyos sérelemnek tartják, hogy a székely székeken levő unitárius eklézsiák a református püspök hatósága alatt legyenek. A másik fél azt állította, hogy ez a dolog régi és soha meg nem szakadt rendje. Hogy minden egyenetlenséget megszüntessen, rendeli, hogy „a székely székeken levő unitárius eklézsiáknak ezután legyen saját vallású esperesük, ki azonban ismerje (elsőbbségének az ortodox református vallású püspököt, mint eddig, úgy ezután is. Mikor a református püspök vizsgálatot tart, az unitárius esperes legyen mellette, kinek teendője a saját vallású papok vizsgálása a vallás dolgában, és a református püspök őket vallásukra néző dolgokban ne examinálja. Unitárius papok rendelését ne a református, hanem az unitárius püspök végezze. Ha a vallás és a lelkiek dolgában viszályok keletkeznek, azokat az unitárius püspökhöz kell fellebbezni. A közigazgatás minden más kérdésében a református püspöktől függjenek.28 [...] FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 28 Keresztény Magvető, 1884.351.
