Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KO L L É 0 I UM TÖ RTÉ N ET É B Ő L 35 Ő Nagysága ne háborgassa meg a várost a tanítók dolgában, mert nálok nélkül nem lehetnek és nem újságot prédikálnak".25Tehát szigorú ellenőrzés alá került az iskolában a tanítás, a szószéken az igehirdetés és a sajtóban a gondolat szabad nyilvánítása. 1571. dec. 17-én a szegény és árva tanulók részére adott 250 frt dézsmanegyed alapítólevelét megerősítette ugyan, de a tanárokat rendeletéi megfélemlítették. Az iskola ügye elárvult. A tanítás fiatal tanítókra szállott. Az 1573. dec. 10-i közgyűlés arra kéri a főbírót, kerítsenek olyan scholamestert, aki ne legyen gyermek, hanem legyen emberszámban és becsületben, ki a város gyermekeinek tanítására és egyéb iskolában levő diákoknak bírására elég legyen. Fizetést a város a magáéból nem akar adni, mint eddig, hanem mint régente volt, hogy az ábécé-tanuló és sillabizáló gyermekek esztendeig fizettek 25, olvasók 50 dr.-t, aki helyen ül, 1 frt.-ot. Ezenkívül a plébános úr szabad asztallal tartozik a mesternek, melyet tisztességesen kiszolgáltasson.26 Ez a fizetés-leszállítás nyugtalanságot és elégedetlenséget keltett. Kérésükre az 1574. évi január 27-i közgyűlés az előbbi állapotot visszaállította. „Megígérik a scholamestereknek az előbbi 100 frtot, de bíró uram hívassa be a tanácsba, és adja elébe, hogy kétképpen való fizetést nem akarnak tenni a gyermekektől, hogy a tanító diáknak is külön fizessenek a gyermekek szülői. Mert a város a mestert nem az idegen diákoknak, hanem a magok gyermekeiknek fogadja és tartja. Azért azt kívánják, hogy a mester a gyermekeket az öreg diákoknak közébe ossza be tanításra, és meghagyja nekik, hogy szorgalmatosán tanítsák. Az ő jutalmuk a gyermekektől nem egyéb, mint a sabathalis (= szombati ajándék), azzal elégedjenek meg. Amelyik nem akarja tanítani a gyermekeket, azt a mester se tanítsa, sőt küldje ki az iskolából az afféle engedetlenkedőket; mert a meghalt kegyelmes fejedelmünk elég segítséget rendelt nekik a kvartából, kivel meg kell elégedniük." Ebből a közgyűlési végzésből látszik, hogy ez időben az iskola tanári kara csak a scholamesterből állott, kinek segítségére voltak a kis tanulók tanítására az idősebb diákok. Lektorokról tehát most még nincs szó. És látjuk azt is, hogy az iskola a megszületés első idejében minő nehézségekkel küzd. A mesterek a vallási üldözések és félemlítések miatt sűrűn változnak. Gyakran nincs, ki a megüresedő helyet betöltse. Keresve kell keresni a megfelelő embert. Most, amikor nemsokára képzett és lelkes jezsuita páterek kezdik meg nagy buzgalommal ellensúlyozó működésüket, nálunk a helyzet az, hogy kevés a pap és tanár, s aki van is, nem élhet kizárólag az iskolának. Magyarázatul s ítéletünk enyhítéséül említsük meg, hogy ezt a sajnálatos helyzetet különböző okok idézték elé. A papok s tanárok nem foglalkozhattak kizárólag az iskola ügyével: védelmezniök kellett az új hitet kívülállókkal szemben, maguk között is sokat vitatkoztak. Aztán nem voltak elég számmal. János Zsigmond és Dávid Ferenc 25 Jakab Elek: Kolozsvár története II. 208. 26 Uo. 213.
