Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - IV. A kollégium kórháza
260 AZ UNITÁRIUS KOLLÉGIUM A XX. SZÁZADBAN (GAAL GYÖRGY) létesített a betegek elkülönítésére, ellátására. Az Unitárius Kollégiumban először özv. Fejér Mártonná Gyergyai Rozália tett 1868-ban férje emlékét megörökítendő alapítványt „betegségbe esett szegény tanuló ifjak segélyezésére". 1870 januárjában Benczédi Gergely igazgató kezdeményezésére a diákok megalapították a Betegápoló és Temetkezési Egyletet, melynek hét paragrafusos alapszabályát még abban az évben az EKT is jóváhagyta. Ebben már szó van állandó orvos alkalmazásáról. 1873. június 22-én az EKT ülésén Kelemen Benő (1792-1883) szucsági unitárius nagybirtokos bejelenti, hogy megvásárolta a kollégiumépület mögötti Görbe-Szappan (ma Brassai Sámuel) utca sarkán lévő házas telket, s azt kóroda céljára az iskolának ajándékozza. Itt rendezték be az első háromágyas betegszobát.88 1877-ben ezt az ingatlant elcserélték a Kurta-Szappan (ma Dávid Ferenc) utca végén, a Malomárkon innen fekvő 761 m2-es üres telekre, amelyen aztán két kétszobás épületet emeltek. Az egyikben voltak a betegszobák, a másikban az 1878-tól alkalmazott ápoló, Barabás Károly lakott családjával. Ezt az ingatlant emlegették „a főtanoda kórházadként. Ennek felügyelője a kollégium igazgatója volt, a gyógyító tevékenységet pedig az iskolaorvos vezette. E kórháznak különösen a századfordulóig volt nagy szerepe, mert addig a város kórházai, klinikái is csak nagyon kevés hellyel rendelkeztek, s igen primitív körülmények között működtek. Egy-egy tanévben 20-30 beteget is beutaltak ide, s a haláleset sem volt ritka. A helyzet aztán 1901-ben lényegesen megváltozott, mivel az új kollégiumépületben egy 46 m2-es betegszoba és egy 11 m2-es rendelő szolgálta az elkülönítést és a gyógyítást. Az újonnan felépített klinikai kórházak pedig befogadták a fertőző és súlyosabb betegeket. Ezután a kollégiumi kórház inkább elkülönítőként szolgált, s rendre elveszítette jelentőségét. A kórház alapembere az ápoló volt. Ennek működését szabályozta először az iskola igazgatósága: A kolozsvári Unitárius Főiskola kórházi ápolóijának] és ápolónőjének szabályrendeletét az EKT 16/1874 szám alatt fogadta el. Ez első paragrafusában előírja:„Az illető ápoló- és ápolónőnek értelmes embernek és feddhetetlen jelleműnek kelletik lennie." A további 17 paragrafusból kitűnik, hogy csak azokat veheti fel, akik az orvostól és az igazgatótól származó cédulával jelentkeznek, a betegekkel szelíden, lelkiismeretesen kell bánnia. A helyiségeket és az udvart tisztán kell tartania. Az ágyak mindig készen kell, hogy legyenek a betegek fogadására. A mosdótálakat, éjjeliedényeket rendszeresen ki kell ürítenie és takarítania. Az árnyékszék tisztántartása is az ő feladata. Az orvossal szemben udvariasan kell viselkedni, a betegeken észleltekről jelentést tenni, a recepteket kiváltani, s a gyógyszert előírás szerint adagolni. Ezek az előírások kibővítve belekerültek az 1902-ben elfogadott Internátusi szabályzatba. Ennek X. és XI. fejezete (95-132. §) vonatkozik a betegszobára és a betegápolásra. Ezek már az orvos kötelezettsége-88 Benczédi Gergely: A kolozsvári Unitárius Főgimnázium kórháza alapítása és első évi története. Keresztény Magvető, IX. évf. 1874. 237-245.; Gál Kelemen: I. m. II. köt. 202-205.
