Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - II. Főgimnázium
250 AZ UNITÁRIUS KOLLÉGIUM A XX. SZÁZADBAN (OAAL GYÖRGY) A konviktus 1901 őszén történt megnyitásakor az alapok, alapítványok többségét konviktusi kedvezménnyé alakították, ennek alapján a diákok jelentős része negyed, fél vagy egész díjelengedésben részesült. Évről évre újabb alapítványok létesültek, főleg az öregdiákok találkozóin több évfolyam is konviktusi alapítványt tett. 1915/16-ban a konviktusi ösztöndíjakon kívül még 17-féle alapítványt és emlékalapot, 5-féle segélyalapot, 6 jutalmi alapot és 8 alapítványból származó pályadíjat sorolnak fel. A világháborút követő hatalomváltozás, bankok megszűnése, bukása az alapok, alapítványok egy részét elenyészti. Azután a megmaradtak is a gazdasági válság idején elértéktelenednek. Az 1920-as évek végére csak újabb keletű alapítványok szerény kamatait osztogatják. 1928/29-ben az Értesítő 6 alapítványt, 2 adományt sorol fel, alapítványok kamataiból 24-féle jutalmat osztanak ki. A Segélyalapból 8 tanuló kap ruhát. Az 1940-es évekre teljesen megváltozik a segélyezési és ösztöndíj-rendszer. Van néhány ösztöndíj, s a Berde-bizottság részbeni vagy egészbeni segélyt nyújt 26 tanuló költségeire. Az adományok nagy része azon évben valamilyen céllal befizetett pénzösszeg, amit az iskola egyik-másik tanulónakjuttat bizonyos érdemekért, eredményekért. Itt említjük meg a véndiák-találkozókat vagy régebbi nevén osztálytalálkozókat. Szinte minden tanév elején és végén három-négy 10-20-25-30 vagy még több esztendőt számláló találkozót tartottak. Ritkán gyűltek ősze többen 8-10 személynél. Ezek aztán meglátogatták az igazgatót, felkeresték a még élő tanárokat, esetleg megkoszorúzták tanáraik sírját, közös ebédet fogyasztottak, s rendszerint valamilyen alapítványt tettek az iskola, a konviktus javára, néha elhunyt osztályfőnökük emlékére. Egyik-másik osztálytársukat megbízták a begyűlt pénz elhelyezésével, az alapító okirat kiállításával. Az értesítők néha pontosan rögzítik, hogy melyik évfolyamból hány diák gyűlt össze, mit határoztak. Néha csak épp egy felsorolást kapunk a találkozókról. 1909/910-ben hat találkozót jegyeznek fel: az 1859-es évfolyamból 5-ön, az 1869-esből 9-en, az 1879-esből 11-en, az 1884- esből 20-an, az 1889-esből 5-ön, az 1899-esekből 13-an gyűltek össze. Az utóbbiak jó tanulókjutalmazási alapjára gyűjtenek. 1912/13-ban az 1882-es évfolyamból 9-en, az 1887-esből szintén 9-en (köztük Józan Miklós, Gál Kelemen, id. Hadházy Sándor), az 1892-esből 11-en (köztük Hintz György, dr. Ferencz József, Pálffi Márton, Tóth György), az 1902-esekből 12-en (köztük az a dr. Várfalvi Mór, aki majd 1972-ben, 70 éves érettségi találkozója alkalmából a Brassai Líceum ballagási ünnepségén beszédet mond) jelennek meg. Az első világháború idején elmaradnak a találkozók, csak 1922 őszén kezdenek újra összegyűlni a véndiákok. A bécsi döntés előtti utolsó találkozót az 1899-ben érettségizettek 1939. december 2-án tartják, 14-en gyűlnek össze, róluk írja a kéziratos Értesítő: „Rég nem volt olyan diáktalálkozó, amelyen annyira közismert, a gazdasági, tudományos és társadalmi élet terén országhatárokon is
