Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - II. Főgimnázium
1937/38-ban Létay Lajos, a kezdő költő a szerkesztő és kiadó egyszemélyben. Később így emlékszik vissza erre:„Fiatai szívvel még, kézírásos, egyetlen példányban megjelenő lap fölé hajoltam szabad óráimban régi szombat, vasárnap délutánokon: egybeszerkeszteni, lemásolni nagy gonddal meghúzott keretbe diáktársak írásait, novelláit, verseit, riportot és tudományos beszámolót, illusztrálni őket hajjal és virággal, mikroszkóppal és futball-labdával, ahogy azt a műfaj éppen megkívánta. Szárítgatni, simítgatni a lapokat, ráhajtani szépen a borítót, rajta a Reménynyel - hogy betegyük aztán a könyvtárba, a régiek mellé. Lehetett-e reményünk rá, hogy bárki is elolvassa a szerkesztőn, szerkesztőkön kívül?"79 1939 januárjától gépelik, 1940-től litografálva sokszorosítják a Remény füzeteit. Bennük Jánosházy György és Sinka Zoltán versei, a későbbi kémikus Zsakó János elbeszélése. 1940-től újra működik a Kriza Önképzőkör. Eleinte inkább csak dísz- és emléküléseket tartanak, de 1942/43-ban már határozott célkitűzésük a valláserkölcsi érzés erősítése és a nemzetnevelés. Tárgyaltak a földreform szükségességéről, az egyke-kérdésről, a sport nevelőhatásáról, a takarékosság nemzetvédelmi szerepéről, a magyar kivándorlásról és hazatelepedésről. Az előadóművészet fejlesztése és a nyelvvédelem is fontos hangsúlyt kapott. Bátorították a finn-magyar levelezést a barátság kialakítása céljából. Az 1943/44-es rövid tanévben alig 12 gyűlést tarthattak s egy szavalóversenyt. Örömmel nyugtázzák a Remény megújulását. Az 1943-as 13 lapnyi beköszöntő, valamint a 18 lapos karácsonyi szám az unitárius Teológiai Könyvtárban fennmaradt. 1944-46-ban két éven át Szabó Dezső, a későbbi tollforgató lelkész a köri elnök. Újszerű célkitűzéseik: kapcsolatot teremteni Erdély népei közt, a tanuló, iparos és földműves ifjak közt, megismerkedni az új eszmékkel, minél többet foglalkozni a népi írókkal. 1945-ben „nagy nehézségek árán sikerült a Reményt is megjelentetni, mely fényes tanúbizonyságot tesz az ifjúság haladó szelleméről, s melyet a helyi sajtó is a legnagyobb elismeréssel fogadott"- írja az elnök jelentésében. A kör tagjai közül utóbb kitűnik Sánta Ferenc, a jeles prózaíró. 1945/46-ban az Unitárius Leány Ipari Iskola tanulói is bekapcsolódtak az önképzőköri munkába. Ekkor Rostás Gyula a legjobb szavaló, aki decemberben a Diákházban rendezett József Attila-ünnepélyen is fellép, az ifjúság egy csoportja ugyanott szavalókórussal szerepel. Ebben a tanévben, 1945. december 18-án Izsák Vilmos vallástanár védnöksége alatt megalakul a Kriza Önképzőkör alsó osztályos tagozata az I—IV. gimnazisták részére: faliújságot készítetnek, bábszínházát szerveznek, előadást hallgatnak a Szovjetunió nevelési rendszeréről. Az önképzőkör mellett a kollégiumban létezett két olvasóegylet. Egy a felső osztályúak, egy pedig az alsó osztályúak részére. A századfordulón mindkettő ifjúsági könyvtárként működött külön-külön helyiségben (a II. emeleten) egy-egy tanár felügyelete alatt egy-két diákkönyvtárossal. FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 79 Ifjúság és remény. Fiatal Szívvel, 2. sz. (1968)
