Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
23 FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 1603-ban Székely Mózes megjelenésekor a város megadása kérdésében a magyar és szász tanácsbeliek véleménye megoszlott. A magyarok a feladás mellett voltak, a szászok, mintegy 300-ra menő német őrséggel, ellenkező véleményen. A nép a piacon összegyülekezve, tüntetve és lármázva követelte a megadást. A tanács végre gondoskodva a német őrség biztos elvonulásáról, engedett a közóhajnak. Somogyi Ambrus írva hagyta, hogy a szászok Basta előtt a feladás bűnét egészen a magyarokra hárították. Ennek következménye az lett, hogy Basta az előkelő magyar polgárok közül 24-et elzárt, s csak szigorú kezesség és nagy bírság mellett engedte szabadon 7 hónap múlva. A szászok megmenekedtek a fogságtól. Azonban 1603. szept. 13-i dévai rendeletével megtiltotta az unitárius vallás követését nemcsak a magyaroknak, hanem a szászoknak is. A magyar és szász unitáriusok közötti hitsorsosi viszonyt idők folyamán több egyenetlenség és osztozkodás zavarta meg. Hunyadi Demeter halála után (1592. júl. 4.) a plébános- és püspökválasztás kérdésében támadt meghasonlás a magyar és szász unitáriusok között. A plébános-választás sora, az unió értelmében, a szászokon volt. A magyarok Enyedit akarták püspökké választani, de úgy, hogy plébános is legyen. A szászok Erasmust, az ő prédikátorukat akarták megválasztani, kit Jakobinus Bernád 1588-ban hozott be az antwerpeni iskola rektorságából. A két ellentétes érdek egyeztetése lehetetlenség volt. Több mint egy évig tartó heves és elkeseredett tárgyalás és civakodás keletkezett ebből. Július 12-én plébános-választásra gyűlt össze a város, hol„instáltatnak [kéretnek] a papok, hogy a püspökséget ne divellálják [válasszák külön] a plébánosságtól". Sokáig tanácskoztak és vitatkoztak, de a választás elmaradt. Július 20-án ismét gyűlés volt, melyen „a szász unitáriusoknak plébánosnak való subjectuma [alanya, személye] nem lévén, izent a zsinat, hogy magyarból tegyenek, de a város megköveti, hogy az uniótól nem recedálhat [térhet el]". A szászok szerint a magyarok úgy viselik magukat, „mintha nekünk kegyelmetektől kellene függenünk a választásban, és mi rajtunk is kegyelmeteknek nagyobb domíniuma [hatalma] volna úgy, hogy még a mi választásunkban is kegyelmetek praescribálna [előírná] nekünk, mint és hogy kellene e dologban cselekednünk". És előadják, hogy mikor Hunyadi Demetert választották plébánosnak, annyi ellenkezés volt köztük,„hogy azok közül, kik az szegény meghalt urunk, Dávid Ferenc vádlásában, reá való esküvésben részesek voltak", választani nem akartak, noha az ők plébánosuk volt, harmadnapig egy szót sem szóltak, hogy ez legyen, vagy amaz, sem a választott személyek ellen,,,holott négy vagy öt személy forgott az választásban".19 Mert tudták, hogy semmi közük hozzá, hogy ők nevezzenek, vagy proponáljanak az magyar natiónak kandidátusokat, hanem alkalmazkodtak az unióhoz, mert ez„mindenik natiót aequale dominiumba [egyenlő hatalomba] helyeztette". Nehány év óta csak egy prédikátoruk volt, mégis a dézsmát 19 A kolozsvári magyar és szász unitáriusok civakodása 1592-ben. Keresztény Magvető, 1885.90-93.
