Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)

Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - II. Főgimnázium

230

AZ UNITÁRIUS KOLLÉGIUM A XX. SZÁZADBAN (GAAL GYÖRGY)

így 1933-ban, 1940-ben évvégi összefoglalás helyettesítette a vizsgákat. Akik júniusban megbuktak, azok szeptember elején javítóvizsgát tehettek. A magyartanügyi rendszer az osztályvizsgán kívül csak az érettségit ismerte.

A román tanügyi rendszer két vizsgát is bevezetett. I. gimnáziumi osztályba csak felvételivel lehetett bekerülni. Ezen a vizsgán az iskola tanárai kérdeztek, de az elnököt többnyire a román hatóság küldte ki. Rendszerint minden jelentkezőt felvettek. Ha júniusban nem teltek be a helyek, szeptemberben is tartottak felvételit.

Nehezebb próbatétel volt a IV. gimnáziumi osztály végén az abszolváló vizsga, amit kisérettséginek is neveztek. A kollégiumban először 1922/23-ban rendezték meg, ennek elnöke mindig valamelyik román állami tanintézet tanára, igazgatója, tagja pedig négy unitárius tanár volt. Románból, matematikából és idegen nyelvből (eleinte német, majd francia) kellett írás- és szóbeli vizsgát tenni. A tanulók minősítést kaptak, általában egy-két bukó maradt. 1924/25-től az új törvény abszolváló helyett felvételi vizsgát írt elő, tehát az V. gimnáziumi osztályba csak vizsga alapján lehet bejutni. A bizottság elnöke a minisztériumtól kinevezett román állami tanár, a kollégium öt tanára vizsgáztat. Románból és matematikából tartanak írásbelit, románból, latinból, Románia történetéből és földrajzából szóbelit. Médiák szerint töltik be a meghirdetett helyeket. Minthogy ősszel, a tanítás kezdetekor kerül sor a vizsgára, a kisdiákok egész nyáron át készülhetnek. Ezt pedagógiai szempontból sokan bírálják, úgyhogy a 20-as évek végén átteszik júniusra a felvételit, s ősszel csak a fennmaradó helyekre hirdethetnek vizsgát. A jelentkezőknek 75-80 %-a szerepel sikeresen ezen a vizsgán, de ősszel mindig betelnek a helyek. 1940-ben megszűnik ez a vizsga, majd 1945-ben újra bevezetik, azzal a különbséggel, hogy ekkor már az iskola igazgatója (Bodor András) a bizottság elnöke, s magyarból van írás- és szóbeli vizsga is. A tanulóknak a vizsga előtt lélektani ellenőrzésen is át kell esniük.

Igazi vizsgának azonban kétségtelenül az érettségi számított. A forradalom után a tanügyi rendszert egységesíteni szándékozó osztrák kormányzat vezette be. A kollégiumban 1851 szeptemberében tartottak először ilyen vizsgát. 1884- től mindenben az állami rendtartáshoz alkalmazkodtak. Az elnököt az egyház nevezte ki, rendszerint a püspök vagy valamelyik felügyelő gondnok személyében, s a miniszteri megbízott ügyelt a törvények betartására. A kollégiumi tanárok vizsgáztattak. Május végén tartották az írásbeliket (magyar, latin, görög, német, matematika), június második felében a szóbeliket. A jelentkezőt jelesen, jól vagy egyszerűen érettnek nyilvánították. Az elutasítás lehetett: 2 vagy 3 hónapra visszavetett (vagyis ősszel újra jelentkezhetett bizonyos tárgyakból), vizsga-ismétlésre utasított, végleg elutasított.

1921-ig nagyjából változatlan maradt a szabályzat, a kormányképviselő leggyakrabban Kuncz Elek tankerületi főigazgató volt, még Gotthárd Zsigmond minisztériumi titkár, Kozma Ferenc nyugalmazott tanfelügyelő, Máthé György, Pé-