Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
12 AZ ÓVÁRI ISKOLA (CÁL KELEMEN) mazni kell őket, s a plébános fizesse őket a negyed jövedelméből. Alkalmazzák-e Fodort, vagy sem, nem tudjuk, valamint azt sem, hogy meddig volt Basilius igazgató. Csak annyi bizonyos, hogy 1564-ben mártordai pap. Vele egy időben működött mint lektor Molnár Gergely. Kénosi Tőzsér az unitárus kollégium első igazgatójának mondja, mégpedig azon okból, mert latin nyelvtanát kézikönyvül sokáig használták. Nyilvánvalóan téves állítás, hiszen már 1564-ben meghalt, mikor még nem lehet szó unitárius főiskoláról. Hogy nyelvtanát a mi iskoláinkban is használták, az nem szolgálhat érvül, mert azt még a szász iskolák is bevezették, annyira kedvelt tankönyv volt. Címe: Elementa grammaticae Latinaepro recta scholasticaejuventutis institutione [A latin nyelvtan elemei az iskolás ifjúság helyes képzésére]. Nálunk különböző kiadásokban 1837-ig használták. Jakab Elek szerint valószínű, hogy Basilius után akkor lett rektor, mikor bevezette a városi tanács ülésébe. A városi közgyűlés 1563. febr. 6-án azt a végzést hozza, hogy Gáspár (érti Heltait) prédikátornak és rektornak, amivel fizetéséből tartoznak, az adóból fizessék meg; ha ki nem telnék, kérjék meg a várost, s az gondoskodni fog róla. Eszerint tehát 1563-ban Heltai volta rektor. 1564. május 22-én - tehát akkor, mikor Dávid Ferenc lelkét az egy Isten eszméje nyugtalanítani kezdette - a városi tanács Egri Lukács ajánlatára Szikszói Fabricius Balázst hívta meg rektornak. Fabricius Kolozsvárra jővén, a kor szokása szerint a plébános asztalánál étkezett. Itt naponként értesült Dávid Ferenc lelke forrongásáról, s napirenden lehettek a viták kezdetben magánkörben, később mind szélesebb körökben, s olyan szenvedélyesen, hogy a rektor eltiltotta tanítványait az új tartalmú prédikációk hallgatásától. Fabricius 1565. június 18-án igen szép költeményt írt Titusz kolozsvári lelkész mennyegzőjére, aki őt igen szerette. Ugyanez év december 1-jén előszót írt a Heltai által kiadott, Mátyás király történetét tárgyaló műhöz. Látszik már ebből is, hogy a Dávid-ellenesekkel tartott. Ez a Fabricius Soltész6 szerint Dávid „helytelen véleményét felfedezvén, az igazságnak egy nagy polgári gyülekezet előtt diadalt szerzett". Dávid Ferenc ugyanis nyíltan megvádolta a rektort, s a polgárságra appellált. A hallgatóság és tanulóság véleménye megoszlott. A tanulók egy része állhatatos maradt rektora mellett, de nagy volt azoknak a száma is, akik a templomba jártak, s a plébánost követték. Pokoly7 így írja le Fabricius esetét:„Az egyháziak között fennforgó ellentétről tud az egész város. És mikor a rektor sok unszolásra megígéri, hogy végig fogja hallgatni a püspök prédikációját, a hír gyorsan elterjed a polgárság között, és zsúfolásig telik meg a nagytemplom. A templomozás után összegyülekezik az egész város színe-java, hogy hallja a tudós rektor véleményét, mely lesújtó a püspökre 6 A sárospataki főiskola tanárainak életrajza. Sárospataki Füzetek. 1864. 7 Az erdélyi ref. egyház története. Budapest, 1904.1.184. s köv. I.
