A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

— 33

Innen kelt egy szép gondolat korán, Mely röptiben az égig meg sem állt, Hanem onnan csillaghadak útján Puszta-Nveken egy házra reá szállt . . . Megihleté Vörösmarty lelkét,*)

Hogy zengené régi dicsőségünk, Honfoglaló Árpád győzedelmét,

Melylyel hazát, tűzhelyt szerzett nekünk.

A fészek itt, melyből Székely után Indúlt Kriza be a Székelyföldre;

Hozott ő is — többet mások útján —

A I adrózsákat**) összegyűjtötte.

A gyűjteményt mikor megismeré,

Fölötte elbámúlt egész világ,

Elhinni is alig-alig meré:

Hogy oly dús a székely elmevirág . . .

Fel szárnyra kelt ő is: Szeutiványi, Oly ifjú még, már is Reményt adott.***) Követték őt Hajós, a két Gálffy,

Más is mihelyt eszmét, szárnyat kapott. Kevés ugyan — eredmény lett annyi: Nem vesztettük el a fészket, reményt; Az ifjúság szárnyát próbálgatni Mai napig fentartja a Reményt.

Itt a tűzhely, melynek tüze, lángja Ki nem aludt háromszáz év alatt,

Habár sokszor zivatar tört rája, Hamvában is a szikra megmaradt.

*) Irodalomtörténeti tény, hogy Vorösmartyt ar -ráltosi Székely Sándor serkentette epos-irásra, Székelyek Erdélyben czímű művével.

**) Vadrózsák : Székely népköltés. Gyűjtemény Krizától.

***) Remény Zsebkönyv.

3