A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

16 -ügyi miniszter ur előterjesztése alapján a törvényhozás nekünk nyújtott.

Egyházunk elvei és érdekei a szabadság és nemzeti nevelés eszményeivel azonosak lévén, ezek kultuszának emelünk oltárt e csarnokokban is s ezzel igyekezünk viszonozni az állam jótéteményeit.

Áthoztuk száz éves régi iskolánk homlokzatáról s ide véstük az újnak bejárata fölé klasszikus jelszónkat: musis et virtu, tibus. Jelképezni akarjuk ezzel megszentelt hagyományaink ápolását s a költészet, művészet és tudomány istenasszonyainak sugallata és a hét fő erény palládiuma alá helyezzük ifjúságunkat.

Legyen általa és benne megjutalmazva egyházunk azon erejét csaknem fölülmúló áldozatért, melyet a modern iskolai igények kielégítésére hozott. Mert az ő korlátolt anyagi erejéhez mérve az áldozat valóban nagynak mondható. Alig végezte be ugyanis két gymnasiuma tanártestületének szabályszerű kiegészítését és a mai szükségleteknek megfelelő javadalma s nyugdíja biztosítását, midőn a törvény azon kényszerével állott szemben, hogy főiskoláját szintén a mai nagyméretű követelmények szerint építtesse ki. Csoda-e hát, ha ez új építést évekig tartó előkészület, tervezés, aggódó számítás és töprengés előzte meg? Hiszen e czélra a korábban engedélyezett húsz- és 1897-ben ígért 100.000 forint államsegélyen és a Berde-hagyaték iderendelt 50.000 forintján kivűl egyéb nem állott rendelkezésre. Az egy millió koronát meghaladó költség többi részét és a fenntartás fokozott terheit azon közvagyonból kellett biztosítani, a melynek ily fokú megterhelését még nélkülözéshez szokott egyházunk is hosszasan fogja megérezni.

Maga az építés szükségessége elvileg még 1890-ben kimondatott. A közoktatásügyi kormány meg-megújuló sürgetéseire aztán 1893-ban el is határoztatott és a kivitelre egy még ma is működő építtető-bizottság alakíttatott, melynek elnöke kezdetben b. e. Hajós János felügyelő- gondnok, az ő halála után csekélységem, jegyzője néhai Boros Sándor igazgató-tanár, majd az ő hivatali utódai: dr. Nyiredy Géza és dr. Gál Kelemen, tagjai pedig Benczédy Gergely, Benkő Mihály, Fekete Pál, Gyulai László, Kovács János, Molnár Sándor, Nagy Lajos, dr. Veres