A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)
12 — szeretet. Ha ezen tényezőket egyesítik magukban, meg vagyok győződve, hogy midőn elhagyják ez intézetet és kilépnek az élet göröncsös útjaira, meg fogják találni a helyes irányt, mely a jó és nemes czélok elérésére vezet. Kívánom, hogy Isten segedelmével munkásságukat, szorgalmukat a legszebb eredmény jutalmazza. 2.) Szvacsina Géza, polgármester beszéde. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Midőn beléptem a tudománynak ez újonnan épített díszes csarnokába, hogy mint e város polgármestere hazafias örömmé' részt vegyek ennek ünnepélyes felavatásán, az a gondolat merült föl lelkemben, kinek köszönje meg Kolozsvár városa legelső sorban, hogy egy ilyen szép templomot építettek a magyar kultúrának, a magyar tudományos műveltségnek emelésére, díszére e nemes városnak és dicsőségére a magyar nemzeti művelődésnek. De hiába kerestem, fizikai szemeimmel nem találtam itt azt, a kinek nemcsak az unitárius egyházközség, de Kolozsvár város közönsége is örök hálára van kötelezve. Pedig érzem, tudom, hogy itt van közöttünk, itt van mindenütt a csarnokokban, az épület minden szobájában és itt van ebben a nagyteremben, önöknek mindnyájuknak a lelkében, jelen van a nagy alapítónak, Berde Mózesnek a szelleme. Mert csak a fizikai ember hal meg, de a jótett hatása örökké él és halhatatlanná teszi magát az egyént. Az eszme, a mit féltékenyen őrzött nemes lelkében, megvalósúlt, íme, megvalósították azok, a kiket eszméinek letéteményesévé tett: az unitárius egyházi főtanács élén nagyérdemű püspökével, Ferencz József ő Méltóságával. Ezért Kolozsvár sz. kir. város nevében a Berde Mózes nagy eszméi letéteményeseinek és megvalósítóinak, az unitárius egyházi főtanácsnak és nagyérdemű püspökének szivem mélyéből
