Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
96 Szükségesnek tartjuk ezeket a tárgyalásokat kissé bővebben ismertetni, nemcsak azért, hogy lássuk, járultak-e hozzá s mivel a reform megvalósításához, hanem azért is, mert az akkori iskolai állapotokra s kivánságokra igen élénk világot vetnek e hozzászólások. És azt is mutatni fogják, hogy a reform életbeléptetésének összes előfeltételei mennyire hiányoztak. Koronka Józzef keresztúri igazgató május 1-ről keltezett igen alapos és kimerítő jelentése olyan igaz és hű képét nyújtja az intézet akkori állapotának, hogy érdemes volna szószerint közzétenni. A kézikönyvekről azt jelenti, hogy ezeknek mindenkor szűkiben volt az iskola s nehezen szerezhette be, mert falun van. Közelben sem typographia, sem könyvkereskedő nincs. Segesvárt csak német könyvkötő van, könyvkereskedő nincs. Udvarhelyt van egy, de az még a ref. kollégiumot sem tudja ellátni. Egy nehány, főkép latin könyvön kívül „minden egyéb leckék és tanulmányok kéziratban“ vannak. Görög nyelvtant vett volt még 1823-ban 9 darabot, melyből 8-at kioszt 2—2 tanulónak, egyet magának tart. Ennél több nincs — még 1842-ben sincs, mikor e jelentést írja. „Csak így és ennyiben lehetett azt ily szűkös nyomorúsággal még eddig tanítani!“ Görög könyvekről tehát a bizotlságnak kellene gondoskodnia, különben „a tanítás éppen nem sikerülhet, sőt meg sem indulhat“. Az intézetnek jövedelme? Egyéb nincs, „hanem ha mi keveset kétszeri sokadalom alkalmával a tanulók szülői nundinale nevezett alatt néha önkéntesen adnak a publicus praeceptoroknak“. Arra a kérdésre, hogy alkalmaztatott-e az új rendszer, nyíltan és kereken megmondja, hogy nem, mert lehetetlen volt egy augusztus 27-én elhatározott rendszert szeptember elején életbeléptetni, hol oly szűkön vannak s oly nehezen szerezhetők be a kézikönyvek. Hiszen „annyi sok apróság kézikönyvből, melyeket ezen rendszer szükségesekké tészen, egyetlen egy sem találtathatik itl“. S ha kaptak volna is, 5—6 nap nem elég erre. Ha „e rendszert oly hevenyészileg életbe hozni rendeltetett“, a kézikönyveknek már előre megszerezve kell vala lenni. Ha pedig a terv elfogadtatásának bizonytalansága miatt azt nem tették, legalább egy félévet kell vala adni előkészületre, vagy sajtójának kell vala. lenni a státusnak, melyen a könyveket rögtön kinyomassák. Önként érthető tehát, hogy nem alkalmazták az új rendszert, mert nem lehetett. Még a régi könyveket is csak kényszerrel lehet megvétetni, annál kevésbé lehetett volna a régieket eldobatni s újakat szereztetni a környéki szegény köznép gyermekeivel. Arra a lehető ellenvetésre, hogy legalább kéziratban kellett volna compendiumokat kiadni, az a felelete, hogy ez is lehetetlen volt a szeptemberi sok teendő miatt. De tudjuk, hogy kéziratból tanítani „minő
