Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
75 a bölöni zsinaton az a panasz, hogy az éneket nem akarják tanulni. A határozat az, hogy olyant, akinek van tehetsége s nem akarja az éneket tanulni, nem szabad papnak rendelni. 1829 dec. 6 én Dániel Elek főgondnok jelenti, hogy marosvésérhelyi afiainak értésére esett, hogy a kollégiumban egv arra felvett „muzsikamester" tanítja az éneket. Kéri azok nevében, hogy tiltassék el a tanítástól s az ifjak is. Az igazgatótól jelentést kér a konzisztórium s ez alapon dec. 15. ülésben kimondja: „a kóták tanulására mostan felvett mód megakedályoztatására annyival is inkább nem lát okot, mert a kótának s énekeknek kóták szerint való taníttatása régibb konz. határozásnál fogva a kolozsvári kántor kötelességévé volt téve. De az most beteg, nem járhat fel. A tanulók között egy sincs, ki mint praeses taníthatná. Már számos eklézsiában van orgona s ezért elkerülhetetlenül szükséges a kofákkal való szoros ismeretség. 1830 márc. 28-án megint írja a főgondnok, hogy vélekedését marosvásárhelyi több afiával együtt az énektanítás tárgyában nem változtathatja meg, dacára a konzisztórium határozatának. A konzisztórium azt válaszolja, hogy a (közben tartott) Főtanács a repr. konz. jegyzőkönyvének felülvizsgálása alkalmával a határozatot jóváhagyta, tehát nem áll módjában ezen változtatni. De a zsinaton újra elő lehet venni s megint megtárgyalni. Az 1830. évi dombói zsinat kimondja : hogy a szükségesebb tárgyak tanulására rendelt órák az ének tanulásával el ne foglaltassanak, hanem csütörtökön és vasánap az istentisztelet idején kívül „a fennforgó móddal“ is tanulhatják a kótákat és énekeket. Az 1833. évi ürmösi zsinaton az igazgató jelenti, hogy az éneklés tanulása megcsökkent úgy, hogy még harmonia sem volt. A zsinat az igazgatóságra bízza, hogy „ezen fogyatkozás megjobbítassék s ifjaink a jó nevelésnek ezen ágában is hátra ne maradjanak“. 1834 jun. 15-én a repr. konz. tárgyalja „a szépéneklést tanuló ifjú társaságnak“ kérését, hogy az énektanulási intézet állandósíttassék úgy, hogy a tanító fizetését a jövő iskolai év elején ők maguk fedezik, a pénz kezelésére s a tanító fizetésére a konz. rendeljen ki egy perceptort, ki felügyelné az énektanulást is. A konz. helyesli a tervet, kirendeli ifj. Gyergyai Ferencet és Pataki Józsefet s a főgondnok és konzisztorok mindjárt bizonyos összeget adnak e célra. De az 1838. évi tordai zsinaton az ifjúság 11 pontot tartalmazó kérésében már ott van, hogy az ének iskolai tanítását fizesse a pénztár, ne a diákság. így áll a harmonia kérdése, mikor 1839-ben a Főtanács az iskolai törvényeket megalkotja. E törvények szerint énekkar elnököt és harmonistákat az énekbeli jártasságuk megpróbáltatása után a volt harmonia praeses ajánlására a rektor-professzor nevez konzultálva a pedagogarchát is. Az énekkar elnöke és
