Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
575 összehasonlító vallástudomány, vagy vallásbölcsészet fejlődik, melyet felvétetett a theológiai tudományok rendjébe s tanította is. Az igehirdetésben alapelve, vezető szempontja: a vallás és tudomány közti összhang Együtt haladni a tudománnyal, de a sarkalatos vallási eszméket és elveket fenntartani. Boldog, hogy az unitárius hit nemcsak hogy állja a próbát, hanem tisztultabb fényben ragyog, mint valaha. A vallási liberálizmusnak azt a szélsőséges kilengését, amely minden dogma ellen tiltakozik, nem fogadta el. Ebben veszedelmet látott. „Szervezett egyháznak, ha szabadelvű is, kell hogy határozott vallási eszméi, hitelvei legyenek; mert különben hogyan vezethetné a népleiket és a felsőbb tízezret?“ Igen magas igényei voltak a templomi igehirdetés iránt. „A templom a nagy nyilvánosság: az Isten fóruma, hol annak fenségéhez méltó beszédnek kell hangzania“. Ezt az alapelvet híven követte egész papsága alat'. Elítélte a protestáns igehirdetésnek azt az irányát, amely gazdasági kérdéseket (faültetés, járvány elleni védekezés stb) visz a templomi szószékbe. „Örök igazságok“ valók az Isten házába, melyeket nem a divat, ízlés és közgazdasági irányok szabályoznak. Nem a társadalom szabja meg a szószéki szolgálatot, hanem a szószék irányítója és emeli a társadalom életét és szellemét. És a beszéd formája legyen művészi, előadása magával ragadó, mert vallásos igazságok kifejezésére csak a legszebb és legfenségesebb forma alkalmas. Tanítója Martineau, kinek tiszta theizmusát hirdeti. Hisz az isteni eszmény valóságában és tökéletességében. Elveti a szószerinti ihletés tanát, de vallja, hogy vannak az emberi szívnek titkos vágyai és sóvárgásai. Olyan kijelentések ezek, melyeket nem tanok és dogmák közölnek, hanem a lélekben erednek s mindenkiben újra és újra kell születniük. Ezek az a megmagyarázhatatlan csodás, misztikus elem a vallásban, melynek nem lehet semmi vallásból hiányoznia. Ez a vallásnak a lényege, a lelke. Behatóan foglalkozott a darvinizmussal, melyről az a felfogása, hogyha megmarad saját területén s nem igényli magának, hogy képes a végső magyarázatát adni a létnek és végső oknak, jól megfér a vallással. S csupán erkölcsi szempontból lehet ellene kifogás, mert ethikája „nem több, mint jól szervezett egoizmus“ s az erkölcsi eszményiség dőlne romba, hogyha a kiválasztás elméletét át akarná vinni az életbe. Mint ember és barát kevésszavú, nem közlékeny lélek. Befelé él s minden erélyesebb lépés érzékenyen érinti. Szíve nehezen nyílik közlékeny bizalmasságra. De akinek kinyílt, az élvezte szelid humorát és tartalmas gondolatait. A közélet tülekedő fóruma idegen leikétől. Minden durvább hangra idegenül fölrezzen s ha valaki előtt lelke bezárul, annak nem nyílt fel
