Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
562 fordításban is. Kátéja mellett főképen ez a munkája volt az, melyből az érdeklődő világ vallásunk lényegét, történelmi küzdelmeinket, szertartásainkat és az egyház szervezetét megismerhette. Itt is azt kell mondanom: hézagpótló munka, mely 1875-től kezdve már félszázadnál hosszabb idő óta szolgál a középfokú iskolák felső osztályai tanításánál kézikönyvül. Irodalmi munkásságának e nagyon vázlatos rajzából is kitűnik, hogy vallástanításunk anyagát, az azon elömlő szellemet, a hitcikkelyek tartalmát, a módszert a 19. század második felétől napjainkig Ferencz József munkái irányították és határozták meg. Egyházunk történetében még csak Szent- Ábrahámit ismerjük olyannak, kinek hatása a hittan tanítása terén az övéhez fogható. Egyebekben azonban nem azonos és nem egyirányú szerepük. Hiszen Ferencz József állapítja meg a Summa magyar fordításának előszavában, hogy az unitárius vallás ma nem az, ami volt Szent-Ábrahámi korában. És Masznyiknak nincs igaza, mikor megleckézteti Ferencz Józsefet, amiért azt merte mondani, hogy a 19. századvégi unitárius vallás nem azonos a Szent-Ábrahámiéval. Mert ez a felfogás nemcsak a theológiai tanár egyéni nézetét és vallását tartalmazza, hanem az egyházét is, amely átélte már a felvilágosodás tisztitó eszmeáramlatát s az 1848. évi 20. törvénycikknek áldásos hatását is kezdi már érezni. Ferencz József ennek a szellemnek volt meggyőződéses, megfontoltan haladó harcosa azokban a könyvekben, melyeket papi és tanári működése kezdetétől — látva e téren a nagy hiányokat — az iskola használatára helyes érzékkel megírt és közre bocsátott. Ferencz József bátor és megalkuvás nélküli harcosa a protestáns szabadelvűségnek. Egész fiatalkori irodalmi fellépésétől késő öregkorig hű marad ez irányhoz s ebben még felelősséggel teljes püspöki állása sem ingatja meg. Jellemző, hogy első beszédje, mellyel a nyomtatott betű nyilvánossága elé lépett: Világosság és homály.49 És legnagyobb emberi erénynek tartja: megismerni magunkat; a jellem gyengeségének: ingadozni gondolkodásunkban s erkölcsi rosszaságnak : megmaradni valami mellett, amit eszünk nem helyesel. A felvilágosodás a lélek egészsége, a vallás a lélek felvilágosításának napja. De ez nem kívülről ránk ható erő, hanem benső öntudatos munkásság, a gondolkodás útján jutunk hozzá, ami nélkül a vallásosság csak puszta képzelet. Sehol sincs annyira szükségünk a világosságra, mint épen a vallásnál; egy tárgy sincs, mely annyira igényelné lelkünk szemeinek munkásságát, mint a vallás. Ä vallásosságnak pedig szükséges feltétele a 48 48 Kér. Magvető, 1861.
